A szeretet és a szeretetlenség a legnagyobb erő, amely a világot mozgatja. Nincs az a sikeres, vagy éppen az a börtönben sínylődő ember, aki ne arról beszélne, hogy adott helyzetét az őt körülvevő szeretet, vagy éppen annak hiánya okozta.

A szeretet ugyanis szeretetet vonz, tehát az, aki szereti önmagát, másoknak is képes adni ebből az érzésből, akit viszont bántanak vagy gyűlölnek, az azt sugározza vissza. Vagy másokra, vagy magára. Az elhanyagolás, a bántalmazás (legyen az fizikai vagy szóbeli) leginkább egy gyermeki lelket visel meg, és nem kell sok idő, meg is jelennek a szeretetlenség tünetei: a gyermek vagy verekedni kezd, vagy önpusztítani, szorongani…

Ilyen, lelki eredetű, belső feszültségre, szorongásra utaló jel (lehet) az is, ha a gyermek tikkelni kezd.

De mi is az a tikkelés?

A betegség teljes neve Tourette-szindróma, melyet elsőként egy francia orvos, George Gilles de la Tourette jegyezett fel 1825-ben. A betegséget részletesen bemutató tanulmány azonban hamar feledésbe merült. Aztán 1978-ban ismét a figyelem középpontjába került: egy amerikai orvos házaspár írt róla részletesen. Ez már az akkori orvosok, köztük gyermekorvosok, ideggyógyászok és pszichiáterek érdeklődését is felkeltette. A betegség lényege, hogy a beteg akaratlanul, hirtelen, és kontrollálhatatlanul rángatózik, vagy hangot ad ki.

Hogy jelentkezik?

Leggyakrabban az arcon vagy a fejen figyelhető meg: fejrángás, grimaszok vagy szemforgatás formájában jelentkezik, de nem ritka a lábon és a törzsön mutatkozó, vállrángatással és ujjgörcsöléssel járó tikkelés sem. Ennél súlyosabb eset, ha a betegség nagyobb mozdulatok kényszeres végzésével jelentkezik: a guggolás, ugrálás, a törzs domborítása és homorítása már nagyon durván rányomják a bélyegüket a beteg életére.

A betegség másik fajtája, amikor nem mozdulat, hanem hang formájában tikkel a beteg: szavakat, vagy akár egész mondatokat mond önkéntelenül, esetleg köhécsel, köszörüli a torkát, vagy periodikusan nevetgél, ugat, nyávog, vagy kiabálva káromkodik.

Mi okozza?

A tikkelés háttérben állhatnak szervi (organikus) neurológiai betegségek, illetve lelki eredetű tünet is lehet, ezért a tünet oki kivizsgálása feltétlenül neurológiai szakképzettséget igényel. A szemrángás 5-6 évesen kezdődik, a serdülőkorban tetőzik, és felnőttkorra általában meggyógyul. Megfigyelések szerint fiúkban gyakrabban jelentkezik, mint lányokban. Fontos tudni, hogy a tüneteket a stressz rontja, és az is káros, ha figyelmeztetjük rá az illetőt. Ilyenkor az adott tünet helyett más kényszercselekvés jelentkezik (rugdosás, körömrágás, hajharapdálás).

Meg lehet gyógyítani?

A szindróma nem gyógyítható, de kezelhető. A gyógyszeres kezelések mellett a pszichoterápia is segíthet abban, hogy a beteg együtt tudjon élni a tikkeléssel, ezzel az akarattal nem irányítható tünetegyüttessel.