Levél apámhoz, aki egész életemben bántott

Három hete volt egy nagy veszekedésünk apámmal. Egész életemben csak bántott, de most, amikor azt mondta, hogy reménytelen vagyok, egy tévedés, úgy éreztem, betelt a pohár. Összecsomagoltam a cuccaimat, és másnap elköltöztem egy haveromhoz. Aznap este megírtam ezt a levelet apámnak. Először csak arra gondoltam, hogy kiírom magamból az érzéseimet, elküldöm neki és kész.

Aztán olvastam egy cikket, amely rádöbbentett, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki hasonló kudarccal küzd. Szóval, nyílt levélként megjelentetem, hogy másoknak segítsek felismerni és legyőzni a lelki bántalmazás jeleit, tüneteit. Jegyezd meg: fontos és értékes vagy, és ne hagyd, hogy bárki az ellenkezőjét állítsa rólad.

Kedves apa!

Ne fárasztalak a hülyeségekkel. Tudom, hogy nem vagyok az a szép szál, jóképű nőcsábász, akit vártál. Tisztában vagyok vele, hogy az az álmom, hogy újságíró legyek egy magazinnál szerinted baromság. Tudom, hogy kiakadtál, amikor Britney Spears-t énekeltem a zuhany alatt, és az sem tetszett, hogy a barátaim nagy része lány. És sejtem, hogy mit gondolsz rólam, a nőies kinézetem miatt, és elvetsz azért, mert a férfiakhoz vonzódom. De tudod, mit mondok, apa?

Nem számít, hány üres borosüveget vágsz hozzám. Nem érdekel, hányszor illetsz trágár szavakkal – én ugyanaz a személy maradok. Mindegy, hányszor üvöltöd, hogy haszontalan vagyok – én egy érzésekkel teli élőlény vagyok. Tudom, hogy nem fogsz elismerni, és ezt nem is várom el tőled. Elég egyértelmű elképzeléseid vannak arról, milyennek is kéne lennie egy férfinek, és persze jogod van azt gondolni, amit gondolsz.

De szólok: ha nincs egy konkrét okod, ami miatt vádolhatsz és szivathatsz, akkor hagyd abba! Nem kritizálhatsz és nevezhetsz haszontalannak csak azért, mert nem a te kényed-kedved szerint élem az életem. Az egyetem mellett dolgoztam, később két cégnél voltam állásban, egy erős baráti kört alakítottam ki magam körül. De neked ez sem tetszett. Soha nem tetszett, amit csináltam.

Egyik nyáron azt mondtad, maradjak otthon, szerezzek munkát, és fejezzem be a sulit online. A fél nyarat azzal töltöttem, hogy állásokra vadásztam, de nem alkalmaztak sehol. Mindenhonnan visszautasítást kaptam, és te annak ellenére, hogy tudtad jól, hogy mindent megpróbáltam, mégis lehúztál és megaláztál. Még a családtagoknak és a barátoknak is elmondtad, hogy semmirekellő vagyok – tőlük hallottam vissza szóról szóra, miket mondtál rólam.

Elérted, hogy gyűlöljem magam azért, mert a gimiben alig voltak barátaim, és, mert túlsúlyos voltam. Sokan mondták, hogy ne is foglalkozzak azzal, amiket mondasz, hiszen csak stresszes vagy a munkád miatt, meg boldogtalan a házasságodban… de az az igazság, hogy gyűlölettel teli szavaid beégtek az agyamba, és depresszióba nyomtak. Leromboltad az önbecsülésem. Minden éjjel azért imádkoztam, hogy ne keljek fel másnap reggel. Minden éjjel álomba sírtam magam, mert úgy éreztem, senki nem tud kiszabadítani ebből a földi pokolból, amelyben élek. Azon agyaltam, hogy beveszem a konyhapulton tartott altatós üveg tartalmát – mind a huszonhét kék tablettát.

Ennek ellenére mindig megbocsátottam neked – annak ellenére, hogy te sosem kértél bocsánatot. Amikor főiskolára kerültem, azt hittem, végre vége ennek az egésznek. Azt gondoltam, boldog leszel, hogy nem kell minden nap látnod. Ezen a nyáron azonban rádöbbentem, hogy ez nem fog bekövetkezni. Megtetted az utolsó lépést is – leromboltál minden kapcsolatot, ami kettőnk között volt. Nem hagyom, hogy azt éreztesd velem, hogy nincs jogom létezni. Mindig azt mondtad, tisztelnem kell téged azért, mert az apám vagy – de tudod, a tiszteletet nem megérdemli, hanem kiérdemli az ember. Én nagyon tiszteltelek téged, de mára a tankjaim kiürültek. Kiszáradtam. Miattad megrendült az emberekbe vetett hitem. Egyértelműen a tudtomra adtad, hogy nem én vagyok a kedvenc gyereked. Rosszul esett. Én csak annyit akartam, hogy emberként kezelj. Nem tudom, miért volt jó neked az, hogy állandóan lenyomsz ahelyett, hogy felemeltél volna, de remélem, neked megérte. Remélem, jó volt ez valamiért, mert én most itt ülök a haveromnál, azzal az elhatározással, hogy soha többé nem megyek vissza hozzád. Ha ezt akartad, akkor elérted, gratulálok.

A fiad

(A cikk fordítás, forrása: https://thoughtcatalog.com)