A gyermekek megfelelő kötődésének kialakulása, kialakítása sorsdöntő fontosságú. Az, hogy egy csecsemő vagy kisgyermek hogyan kötődik az anyjához, befolyásolni fogja mindazt, amit felnőtt korában gondol magáról, másokról, a bizalomról és az életről.

Ha nem alakul ki a biztonságos kötődés, a gyermek sem önmagát, sem másokat nem fogja szeretni, gyakorlatilag hosszú távon berendezkedik az elutasítottságra, bizalmatlanságra, és ennek megfelelően éli az életét, keresi (vagy hagyja el) a társát, ebben a tudatban neveli majd utódait.

A szeretetteli kapcsolatban élő kisbaba később biztonságosan fog kötődni. Aki a korai időszakban ezt a figyelmet, gondoskodást, elfogadást nem kapja meg, abban kialakulhat egy elkerülő kötődési forma (a gyermek nem fejezi ki, de szorong, retteg az elhagyástól), egy ambivalens kötődési mód (ragaszkodik is, de el is löki magától az anyát), vagy egy dezorganizált kötődési séma (a gyermek fél az anyjától).

Egy biztonságosan kötődő gyermeket a következő jelekről ismerhetjük fel:

• Viszonylag könnyen kerül közel érzelmileg egy másik emberhez.
• Nem okoz gondot másokban megbíznia és az sem okoz neki gondot, ha mások segítségül hívják, számítanak rá, bíznak benne.
• Nem fél attól, ha egy ideig egyedül kell lennie.
• Nem esik kétségbe, ha mások esetleg nem kitörő lelkesedéssel fogadják, vagy nem fogadják el őt teljesen.
• Alapvetően pozitívan látja önmagát és a környezetét, és így értékeli kapcsolatait is.