„Ahhoz, hogy mentális egészségben nőjön fel valaki, gyerekkorában tapasztalnia kell a meleg, intim és folyamatos kapcsolatot az édesanyjával (vagy az állandó gondozójával,) amelyik mindkettejük számára kielégítő és örömteli.” – fogalmaz a modern kötődéselmélet atyja, John Bowlby.

Kielégítő és örömteli kapcsolat. Ezt azért, tudjuk, sokan sokféleképpen értelmezik: a napi húszszori szoptatástól kezdve a hordozóban altatáson át a kevésbé végletes megoldásokig van minden, meg mindennek az ellenkezője is. Aztán persze csak az idő mutatja meg, mi volt/lett volna a jó megoldás a baba számára… hogy egy magabiztos, kiegyensúlyozott személlyé fejlődik-e, vagy egy zárkózott, esetleg egészen neurotikus felnőttként éli le az életét?

A biztonságosan kötődő gyermek néhány ismérvéről egy korábbi posztban már írtunk. Egy biztonságosan kötődő ember szereti magát, szeret másokat, kapcsolatokat tud teremteni. Felvállalja az egyedüllétet és a felelősséget is fel meri vállalni, mert bízik magában, a világban, és általában: a dolgok jóra fordultában.

De mi van akkor, ha a gyermek nélkülözi a folyamatos, örömet és békét adó egyszemélyes figyelmet, gondoskodást?

Milyen baba, gyermek, majd felnőtt lesz abból, aki nem kötődik biztonságosan? Honnan ismerhetjük fel a bizonytalanul kötődő gyermekeket, felnőtteket?

Először is tisztáznunk kell: a bizonytalan kötődésnek is vannak szintjei, és annak jellemzői.

Az egyik fajtája az elkerülő kötődés: a baba ugyanolyan barátságos másokkal, mint az anyjával, ha bajba kerül, nem szalad az anyjához, inkább elkerüli őt.

A második fajta az ambivalens kötődés: a baba folyamatosan figyeli az anyját, akinek a jelenléte azonban mégsem nyugtatja meg igazán: átöleli, majd megüti, odaszalad, majd ellöki a szülőt.

A legsúlyosabb esetben alakul ki a dezorganizált kötődés, amely főleg bántalmazott babákra jellemző. A babán látszik, hogy nem érzi jól magát a bőrében, nem játszik, egyéves korában, tehát a szokottól eltérően korán hisztériás rohamokat kap.

A bizonytalan kötődésnek számtalan jele lehet, amelyek egyszerre vannak jelen a gyermek életében, tehát nem azt jelenti, hogy ha a következő jelek egyikét mutatja a gyermek, akkor ő már egy bizonytalanul kötődő személy. Ezért célszerű úgy fogalmazni, hogy egy nem biztonságosan kötődő gyermek általában:

• Hiperaktív, érzelmileg labilis vagy agresszív.
• Szeret középpontban lenni, vagy éppenséggel szélsőségesen hidegen és érdektelenül viselkedik a környezetével.
• Felnőttként aggódó, lobbanékony, bizalmatlan természetű.
• Sem önmagában, sem másban nem mer megbízni.
• Kapcsolatai felületesek, nem néhány jó baráttal tartja a kapcsolatot, hanem több haverral, nem köteleződik el, hanem laza párkapcsolatban él.