Ő nem marad mindig nálatok?

– Hogy ő nem marad mindig nálatok? – kérdezte a lány döbbenten a nevelőanyát.

– Nem, ő csak ideiglenes vendég a családunkban, ha végül a szülei meghozzák a döntést, hogy lemondanak róla, akkor elindul az örökbefogadási folyamat, és végre ő is olyan családba kerül, ahonnan már nem kell többet tovább költöznie.

– Mert neki vannak szülei? – döbbent meg a lány. – Én azt hittem, csak azok a gyerekek kerülnek így másik családba, akinek már nincsenek szülei.

– Azok a gyerekek jó esetben rögtön örökbefogadó szülőkhöz kerülnek – magyarázza a nevelőanya.

– De akkor meg miért nálatok van? Miért nem a szüleinél?

– Mert sajnos a szülei nem tudnak róla gondoskodni, és mivel mindketten értelmi fogyatékosok, és nincsen olyan családtagjuk, aki vállalta volna a segítséget, így a kórházból csecsemőotthonba került, onnan meg hozzánk, mert a szülei nem mondtak le róla, és élnek a rendszeres kapcsolattartás jogával, ami azt jelenti, hogy látogatják.

– Á, értem, akkor azok a gyerekek vannak a nevelőszülőknél, akiknek a szüleinek, hogy mondjam szépen – gondolkodik el a lány – papírjuk van arról, hogy nem alkalmasak szülőnek.

– Nem, sajnos nem – sóhajt a nevelőanya, és magyarázza tovább türelmesen. – Vannak gyerekek, akiket azért emelnek ki a családjukból, mert bántalmazták őket fizikailag, szexuálisan, vagy olyan szinten elhanyagolták őket, hogy az a kicsi életére és egészségére már veszélyes volt.

– Ja, jó, akkor nekem nem kell attól félnem, hogy egyszer csak elveszik tőlem a gyerekemet, és nevelőszülőhöz adják, ha lemondok róla, ha nem.

– Nem, ettől neked nem kell félned – mosolyodik el a nevelőanya. – Ok nélkül senkitől nem veszik el a gyerekért. Nagyon nyomós indok kell ahhoz, hogy ez megtörténjen.

– És hogy is van, azt mondtad, látogatják, ez azt jelenti, hogy odamennek a szülei hozzátok, amikor csak kedvük tartja?

– Nem, a csecsemőotthonban van egy kapcsolattartó helyiség, oda megyünk kéthetente, ott van a láthatás. Ezt a gyámhivatal egy határozatban szabályozza, amitől sem nekem, sem a szülőknek nem szabad eltérnie.

– Kérdezhetek még? – kérdezi a lány. – Mert szeretném megérteni.

– Persze, kérdezzél nyugodtan.

– Akkor a kicsi, ha nem mondanak le róla, nálatok fog felnőni.

– Igen, de ha nem látogatják legalább három hónapig, akkor mindegy, hogy lemondanak-e róla vagy sem, automatikusan örökbeadhatóvá válik. Én nagyon szurkolok, hogy vagy ez, vagy az bekövetkezzen, mert a kicsinek az lenne a legjobb, ha minél előbb egy végső helyre kerülne.

– És akkor mi lesz veletek?

– Hogy érted ezt?

– Mármint, hogy ha ő megy, akkor a helyére érkezik egy másik gyerek?

– Igen, pontosan. A nevelőszülő csak egy állomás egy gyerek életében. Egy olyan állomás, ahova megérkezhet, ahol biztonságban van, ahol szeretet kap, ahol a nevelőszülő mindent megtesz azért, hogy gyógyuljon testileg-lelkileg. Ha kell, elindítják a szükséges fejlesztéseket a gyermek számára. És utána, ha minden jól megy, elengedi egy olyan családba, ahol szeretet és további gonskodás vár a gyermekre, hogy aztán újra megnyissa az otthonát és a szívét egy újabb összetört gyermeknek, akinek esélyt ad egy szebb és jobb életre, mint ami kezdetbe jutott neki.