Japánban a nevelőszülői ellátás 1948 körül indult, mely a gyermekjóléti törvény létrehozásához vezetett. A nevelőszülői hálózat létrehozásának, vagy az elhagyott gyermekekről való gondoskodásnak az ötlete az 1392-1490-es évek körül született. A japán hálózat ugyanúgy alakult ki, mint az Egyesült Államokban, ahol az „árvavonatokkal” küldték vidékre a szülők nélkül maradt kicsiket.

Japánban is azt gondolták, hogy a gyermekeknek jobb egy vidéki farmon, mint a poros nagyvárosban. A családok sokszor maguknál tartották legnagyobb gyermeküket, a többit pedig elküldték egy kis falu farmjára.

A farmon élő család nevelőszülőkként gondoskodott a hozzájuk küldött gyermekekről, amiért ellenszolgáltatást kapott. „Megtiszteltetés volt, hogy ha valaki nevelőszülő lehetett, a nevelőcsaládnak a falun belül jobb lett a megítélése.”

1895 körül a nevelőszülői hálózat kezdett az amerikai rendszerhez hasonlítani, amikor a tokiói városi rendőrség gyermekeket küldött be a kórházba, hogy gondoskodjanak róluk. Ezzel az volt a gond, hogy egyre több gyermekbántalmazási és molesztálási ügy történt, így ki kellett dolgozni és fejleszteni a hivatalos kereteket. 1948-ban elfogadták a gyermekjóléti törvényt, melynek köszönhetően a gyermekek jobb ellátásban részesültek és melynek betartását hivatalosan ellenőrzik.

(A cikk fordítás. Forrás: wikipedia)