A klasszikus értelemben vett nevelőszülői hálózat 1853 óta létezik az Egyesült Királyságban: John Armistead tiszteletes ekkor hozta ki a Cheshire-i szegényházban élő gyerekeket és helyezte el nevelőszülőknél. A gyermekekért jogi felelősséget a helyi önkormányzat vállalt, amely járandóságot is fizetett a nevelőszülőknek – pont annyit, amennyit a szegényházban fordítottak volna a gyermekre.

A gyermekek nevelőszülőknél történő elhelyezése 2007 óta növekszik az Egyesült Királyságban. Egy 17 hónapos brit gyermek halála nagy közfelháborodást okozott, (és arra ösztönözte az embereket, hogy cselekedjenek), mert a kisfiú nyolchónapos nevelőszülői rendszerben töltött ideje alatt ötvenszer szenvedett sérüléseket úgy, hogy többször látta hivatalos egészségügyi személyzet. A nevelőszülőnek jelentkezők száma meghaladta a 10 ezret, ez a szám 2015-re elérte a 12 800-at, amely 15%-os növekedést jelent az azt megelőző évhez képest.

Sajnálatos módon a mulasztások miatt sok végzetes hiba is becsúszik: egy elítélt molesztáló – annak ellenére, hogy szexuális bántalmazásért és többrendbeli nemi erőszakért három évet kapott – is nevelőszülővé válhatott. Davis Masonhoz még gyermeket is helyeztek ki, mert a megyei bíróság elfelejtette ellenőrizni a személyazonosságát.

A gyermekbántalmazók ügyének felgöngyölítése itt is nagyon nehézkes és elhúzódó: egy egykori nevelőszülőt 2010-ben ítéltek el kiszolgáltatott fiúgyermekek ellen elkövetett szexuális zaklatásért és nemi erőszakért. Bűntetteit csaknem egy évtizeden át folyamatosan követte el.