Az otthon-alapú nevelési forma, amelybe beletartozik a nevelőszülői védelembe vétel is, azoknak a gyermekeknek „jár” Ausztráliában, akik anyagilag (tehát elhanyagolás miatt) vagy testileg-lelkileg (tehát bántalmazás vagy zaklatás miatt) védelemre szorulnak. A gyermekeknek és a fiatal felnőtteknek többféle lakhatási mód áll rendelkezésére abban az esetben, ha nem élhetnek a szüleikkel. A nevelőszülői hálózattól a tágabb családban való elhelyezésen át a bentlakásos intézményig több lehetőségük is van a védelembe kerülésre.
Ugyanúgy, mint a világ számos más pontján, a gyermekek védelembe vétele több okból kifolyólag történhet: ha a szülő nem tudja megadni a gyermeknek a szükséges ellátást, lakhatást, vagy esetleg bántalmazza a gyermeket. Az „ideiglenes gondozásba vétel” egy olyan ellátás, mely rövid időre veszi gondozásba a gyermeket, amíg a vérszerinti szülő betegeskedik, vagy egy belátható ideig nem tudja gondját viselni. Ez arra ad lehetőséget, hogy a szülő megszüntesse az okot, ami miatt nem tudja gondját viselni a gyermeknek.
Az ország legnagyobb részében ezeket az ellátásokat az állami intézmények biztosítják, de természetesen vannak civil szervezetek is, akik nevelőszülői, vagy egyéb gyermekvédelmi ellátást biztosítanak.
Egy 2006-os felmérés szerint Ausztráliában több mint 25 ezer gyermek élt állami gondozásban. Ugyanez a szám 2005-ben 23 és fél ezer volt.
Hozzávetőleg 150 ezer brit gyermeket küldtek tengeren túli, a Brit Nemzetközösséghez tartozó országokba, például Ausztráliába is. Ez volt a gyakorlat a XIX. század elejétől 1967-ig. A legtöbben ezek közül a gyerekek közül árvaházba kerültek, nevelőszülőkhöz, vagy egyházi otthonokba, ahol ingyen munkaerőt láttak bennük, és rengeteg gyereket elhanyagolva, vagy bántalmazva tartottak. A legtöbb gyereket árvaként kezelték, noha nem voltak azok. A II. világháború után ezt a programot úgy hívták: a „gyermekbevándorók programja”, és azon az elven alapult, hogy a gyerekeket olcsóbb a nemzetközösség egyik országában felnevelni, mint az Egyesült Királyságban. Legalább 10 ezer gyermeket (sokuk 3 év körüli volt csupán) vittek hajóval Ausztráliába a háború után. A borzalmas sorsú gyermekek (leszármazottaitól) 2010-ben Gordon Brown, a brit miniszterelnök kért bocsánatot.
