Sokak szerint csak mostanság vannak „problémás gyerek”, régen nem volt ennyi diszlexiás, diszfáziás, autista gyerek – pedig ez nem így van. A „régi korok” problémásait könnyen elkönyvelték rossz tanulóknak, akik végigbukdácsolták az iskolát mindenféle fejlesztés, segítség nélkül. Ma már azonban sok tanulási nehézség, fejlődési lemaradás fejleszthető, szintre hozható.

A kérdés, hogy ennek felismerése után mi az a „szint”, amikor el kell fogadni a gyermek állapotát, és mi az, amikor még érdemes tovább haladni, fejleszteni az óvodás, vagy iskoláskorú gyermeket. A nevelőszülőnek még nehezebb, mint egy „átlagos” családanyának, hiszen rengeteg olyan tényező van, amelyet nem ismer egy-egy nevelőanya: a gyermek születési körülményeiről, első éveiről nincsenek pontos ismeretei, így a probléma is nehezebben ismerhető fel vagy oldható meg.

Egy megkésett beszédfejlődés mögött például rengeteg ok húzódhat: egy gondozatlan terhességből érkező, rendellenes fekvésben született, esetleg koraszüléssel világra jött, vagy gyenge fizikumú gyereknek nagyobb eséllyel lesz gondja a beszéd elsajátításában. Sőt: egyes gyermekkori betegségek is vezethetnek a beszédfejlődés késéséhez, arról nem is beszélve, hogy a gyermek példa alapján tanul beszélni, tehát, ha nem beszéltek eleget hozzá kicsi korban, szinte biztosra vehető, hogy késik a beszédfejlődése.

Miután kizártuk a szervi és egyéb okokat (tehát megvizsgáltuk, hogy a gyermek nem értelmi sérült és a hallásával is minden rendben van), tovább kell lépnünk és rá kell jönnünk, hogy valóban megkésett-e a beszédfejlődés. De honnan tudhatjuk, hogy a gyermek beszédkészsége nem megfelelően fejlődik? Íme néhány egyértelmű jel:

• Babakorban kevesebbet gagyog, a környezetében zajló beszédre alig reagál.
• Pösze, rövidíti a szavakat, maximum egyszavas, nyelvtanilag helytelen mondatokat mond, rosszul teszi a toldalékokat a szavakhoz.
• Szókincse lassan bővül.
• Beszédértése elmaradott.
• Nehezen találja meg a szavakat, alkot mondatokat.

Mit lehet tenni, hogy a beszédfejlődési nehézségen segítsünk?

A legfontosabb, hogy felismerjük, hogy a gyermek ezen készsége átlag alatti. Ez nagyon nehéz, hiszen minden gyerek más, máskor kezd el beszélni, másmilyen ütemben gyarapodik a szókincse. Ha azonban nevelőszülőként biztosan tudjuk, hogy a gyermek születésekor és az első éveiben elhanyagolás, betegség vagy koraszülöttség miatt esélyes arra, hogy beszédkészsége nem fejlődik megfelelően, érdemes vizsgálatot kérni, és elkezdeni a terápiát. Az időben felfedezett beszédfejlődési zavar ugyanis is jól korrigálható.

Mivel a beszéd egy bonyolult rendszer, melyben szerepet játszik a mozgás, a gondolkodás, az emlékezés és a figyelem, ezeket a területeket kell fejleszteni egy terápia során. A gyakorlatok nem életkortól függenek, hanem attól, hogy az adott gyermek milyen fejlettségi szinten áll. A lényeg, hogy a gyermek kedvet kapjon az önkifejezéshez, ezért a terápia szeretetteljes légkörben, játékosan, sok mondókázással, hangok utánozásával zajlik.

Az időben észlelt és fejlesztett lemaradás majdnem teljesen megszüntethető, de tudni kell, hogy a gyermeket még iskolás korban is segíteni kell ahhoz, hogy ne legyenek tanulási nehézségei, és képes legyen jól olvasni, írni, megszerezhesse ugyanazt a tudást, mint a többi gyermek.