Minden szülő és nevelőszülő, aki három év alatti gyermeket nevel, számol azzal a pillanattal, amikor elérkezik a szobatisztaságra szoktatás ideje. És vannak gyerekek, akiknél ez annyira természetesen megy végbe, hogy szinte fel sem tűnik. Azonban a gyerek közel 20%-ánál komoly erőfeszítést és odafigyelést igényel ez a folyamat.
Ma ezzel a témával fogunk foglalkozni.

Szobatisztaságról akkor beszélünk, ha a gyermek képes akaratlagosan szabályozni az ürítési funkcióit. Napjainkban két és három éves korra tehető, amikor a szülők elkezdik a toalett tréninget, ami leginkább gyerekközpontú megközelítésből indul.
Ugyanis ma már figyelembe veszik a gyerekek testi, mentális érettségét és motiváltságát. A gyermek sikeres produktumát pedig pozitív megerősítés követi.

Testi fejlettség jelei:
– az izmok fölötti kontroll gyakorlásának képessége
– a hólyag teltségét illető tudatosság
– hólyagkapacitás megnövekedése szükséges.

A gyermek motivációja elengedhetetlen a sikeres szobatisztaság felé vezető úton.
Ennek jele, hogy érdeklődik a WC iránt, jelzi a pelenkában megjelenő nedvességet vagy székletet, ami zavarja is őt.

Kognitív fejlettség terén:
– vetkőzéshez, öltözéshez szükséges finommotorikus koordináció
– mások utánzásának képessége
– egyszerűbb utasításokat megért, és végrehajtani is képes
– az autonómia fejlődése, az “én csinálom” öröme

Ha a fent említett tényezőkből már több is jelen van, akkor elérkezett az ideje, hogy a szülők elkezdjenek próbálkozni a szobatisztaságra szoktatással. Azonban az erőltetés, erőszakos szoktatás komoly konfliktust okoz gyermek és szülő
között, amivel gátolhatják e természetes folyamat kialakulását.

Fejlődésbeli megkésettség esetén azonban később alakul ki a vizelet – és székletürítés feletti kontroll.

Merre induljunk, ha mégsem alakul ki a szobatisztaság?

Minden esetben egy szomatikus kivizsgálás szükséges. Először a szervi problémát kell feltárni vagy kizárni.
Ha fizikai síkon mindent rendben találtak, akkor gyermekpszichológus, vagy gyermek pszichiáter felkeresése szükséges, aki felállít egy terápiás tervet, amit egy viselkedésdiagnosztika előz meg.

A viselkedésdiagnosztikai interjú során a szakember egyezteti a szülővel, hogy mióta áll fenn a probléma. Hogy nem alakult-e ki még a szobatisztaság, vagy már volt egy legalább fél éves szobatisztasági időszak, és utána kezdődött ismét a probléma?
Vannak-e egyéb kórképek, amik társulnak a kórképhez?

A vizeletürítési zavarok kialakulásában genetikai, neurobiológiai és környezeti tényezők is egyértelműen szerepet játszanak.

A motoros, kommunikációs, szociális területeken megkésettséget mutató és nehéz temperamentumú gyerekeknél sokkal gyakrabban fordul elő nappali bepisilés és beszékelés.

A terápia megkezdése 5 éves kor után kezdhető.

Azonban soha se felejtsük, hogy nem a gyerek hibája az ürítési probléma. Viszont ha tapasztaljuk, haladéktalanul kérjük szakember segítségét!

Forrás: Percel – Forintos Dóra – Mórotz Kenéz: Kognitív Viselkedésterápia