Apakomplexus. A szó hallatán sokan úgy gondolják, tudják a probléma jellemzőjét és okát is: az idősebb férfiak társaságát kereső nők apakomplexusban szenvednek, mert nem volt apjuk, vagy, ha volt is, nem volt közöttük meg a bensőséges, bizalmi kapcsolat. Nos, a probléma ennél összetettebb és sokrétűbb, főleg, ha megtudjuk, hogy nem csak a nők, a férfiak is szenvedhetnek apakomplexusban.

Milyen a fiúk negatív és pozitív apakomplexusa?

A fiúgyermek (és később a felnőtt férfi) negatív apakomplexusa abban nyilvánul meg, hogy – mivel az apja állandóan elégedetlen volt vele és elnyomta, – semmibe veszi magát, soha nem képes megelégedni valamivel, mindig azt érzi, hogy túl kell szárnyalnia az apját. Sokszor érzi magát értéktelennek, bűntudata és szégyenérzete megkeseríti az életét. Általában egy alacsony önbecsülésű, emiatt pedig a környezetét, és persze saját fiúgyermekét is lenéző, leuraló apának lesz negatív apakomplexusban szenvedő gyermeke.

Ugyanakkor ismerjük a fiúk pozitív apakomplexusát is: ennek jele, ha egy férfi nem tudja jól kezelni lánya felnövekedését, a nőket egyáltalán nem ismeri és/vagy nem becsüli, viszont az is elképzelhető, hogy ennek ellenére mindent megpróbál megadni a feleségének.

Honnan ismerjük fel, hogy egy lánygyermeknek/felnőtt nőnek pozitív apakomplexusa van?

Ha egy kislánynak, vagy egy nőnek átlagon felül fontos az apja – például mindig őt hozza fel példaként, és áhitattal tekint az apjára, nagy valószínűséggel pozitív apakomplexusa van. Egy egész gyermekkorában érzett, biztonságot adó, bensőséges kapcsolat alapján ítéli meg a többi férfit is: fontos számára a szerelem, talán kicsit függ is a férfiaktól, alárendeli magát nekik.

A negatív apakomplexus ismérvei

A negatív apakomplexus „áldozatait” ismerik a legtöbben a társadalomban: gyakori jelenség ugyanis a rideg, elutasító apai kapcsolatban megsérült nők menekülése – kapcsolatból kapcsolatba, vagy idősebb partner karjaiba vándorolnak. Ezek az alacsony önbecsülésű nők állandó teljesítménykényszer alatt vannak, hiszen gyermekkorukban semmiféle elismerést, bátorítást, megerősítést nem kaptak az apjuktól. Vágynak az igazira, a szeretetre, a tartós kapcsolatra, de mivel félnek az elutasítástól, ezért nem mernek mélyen kitárulkozni, hosszú távú partnerségben gondolkodni. Elérhetetlenné és elutasítóvá, megközelíthetetlenné válnak.