Szerda volt, fél négy. A nevelőszülői hálózattól hívtak. Egy újszülöttet vettek gondozásba, és most helyet keresnek neki. „Érdekel?” – kérdezte a hang a telefonban. Persze, hogy érdekelt.

Este fél nyolcra ott voltak a házunk előtt, a hordozóban egy drámaian törékeny, pici kislánnyal, akinek otthonra és családra volt szüksége.

Ez volt addigi élete legjobb és a legrosszabb napja.

Egyáltalán nem volt tudatában annak, mi zajlott le körülötte életének első három napjában. Tragédia, bántalmazás és összetörtség hozta el őt hozzánk. Remény, szeretet és gyógyulás üdvözölte az ajtóban.

Két év telt el azóta. Boldogok vagyunk, hogy láthatjuk fejlődni, és anyának meg apának hív minket. Szomorú tudni, hogy ezt a szüleivel kellett volna átélnie…

Minden, de minden, ami a nevelőszülőséggel kapcsolatos, egyszerre jó és rossz, szomorú és szép. Csoda, amikor elhelyezik nálad a gyermeket. Biztonságot, lehetőséget jelent ez számára, egy olyan dolgot, amit egyébként nem kaphatott volna meg. Csoda, de egyben borzalmas tragédia is, amikor egy gyermeket elhelyeznek a nevelőszülőknél. Mert az a nap fájdalmakkal és összetört álmokkal van tele, veszteségekkel, amit a gyerek átélt. A családokon belüli sorsismétlések, a bántalmazás, elhanyagolás, elhagyás mind-mind az ő történetük része… nem kérték, hogy ilyen soruk legyen, igazságtalanul kapták ezt azoktól, éppen azoktól, akiknek meg kellett volna védeniük őket minden rossztól.

Jó ezeket a gyerekeket szeretni, de az a körülmény, ami idehozta őket hozzánk, az nagyon-nagyon rossz. Itt kezdődik a nevelőszülői hivatás. Vajon képesek vagyunk-e ezeket a sérült, törékeny kis lényeket szeretni – helyesen és szeretettel?

Fantasztikus lehetőség megnyitni az otthonunkat szükségben lévő gyermekek előtt, akár csak egy pár napra, vagy egy egész életre, és csodálatos érzés megadni nekik valami egészen különleges dolgot: a szeretetet. Ugyanakkor soha nem felejthetjük el, milyen szívbemarkoló tény, hogy a nevelőszülőségnek egyáltalán léteznie kell, mert tragikus módon szükség van erre a hivatásra…

Lesznek napok, amelyek annyira nem lesznek izgalmasak. Őszintén szólva, lesznek napok, amelyek egyáltalán nem lesznek izgalmasak, sőt, borzalmasan nehezek lesznek. Történnek majd dolgok, amelyek megállítanak, és fel fogod magadnak tenni a kérdést: „Miért csináljuk ezt az egészet?” Talán éppen most éled ezeket a napokat. Lehet, hogy pont ma kérdezted meg magadtól ezt.

De szedd össze a hitedet, és emlékeztesd magad arra, hogy a hit és a szeretet képes összerakni a legösszetörtebb dolgot is. Te ennek a gyógyításnak vagy az eszköze. Ezért teszel mindent. Ezért vagy nevelőszülő.

(A cikk fordítás. Forrás: http://jasonjohnsonblog.com)