Kate Hewitt: Búcsú, amely nem tart örökké – könyvajánló

Egy könyv, ami megmutatja mit érez az anya, akinek el kell hagynia gyermekét, az anya, aki örökbefogadja azt, a gyermek, akinek két anyja van.

Fülszöveg:

“Ha megmenthetnéd a rég elveszett lányodat, akkor megtennéd, ugye?
Egy meleg nyári estén valaki becsenget Miához. Ajtót nyit, és egy tinédzser lány áll odakint. Azonnal
tudja, hogy ő Daisy, a lánya, akiről még csecsemőkorában lemondott.
Tizenhét évvel korábban Mia meghozta élete legnehezebb döntését. És Suzanne tökéletes
örökbefogadónak tűnt: nyugodt volt, kiegyensúlyozott, tele szeretettel a gyermek iránt, akiről mindig
is álmodott. A két anya megállapodott, hogy kapcsolatban maradnak, de ahogy teltek az évek, Mia
elköltözött, és a látogatások egyre ritkultak.
Daisy mára idegen lett Miának, gyermeke most mégis ott áll az ajtajában, és azt mondja, van egy
rémes titka, amit sosem mondhat el Suzanne-nek, és úgy véli, csupán egyvalaki segíthet csak rajta:
Mia, a biológiai anyja. Azonban Miának is megvannak a maga titkai, amiket nem mer elmondani sem
Daisynek, sem másnak.
Míg Suzanne kétségbeesetten próbálja visszakapni a gyermekét, vajon Mia képes túllépni a múlton,
hogy segítsen Daisynek? Tud-e segíteni a legsötétebb órában, mielőtt még túl késő lenne?”

Nevelőszülőként teljesen beszippantott a történet. Amerikai viszonylatban a nyílt örökbefogadás azt
jelenti, hogy a vér szerinti szülőnek joga van tartani a kapcsolatot a gyermekével annak ellenére, hogy
őt örökbe adják és jogilag lemondanak róla. Ez pont olyan, mint hazánkban, amikor a nevelőszülőnél
él a gyermek, és a vér szerinti szülők tartják a kapcsolatot.

Elgondolkodtatott a könyv, hogy sok magyarországi eset van, amikor a nevelőszülő átkerül erre a
bizonyos másik oldalra, és várja, hogy az örökbefogadók engedjék, hogy újra lássa azt a gyermeket,
akit szeretett és évekig nevelt, majd az évek alatt ez a vágy alábbhagy. De mi van akkor, ha a
gyermekben nem? Így érzelmileg nagyon felkavart a könyv, látva, hogy mi megy végbe egy
kamaszban.

A Búcsú, amely nem tart örökké című könyvben egy örökbefogadott kamaszlány életébe láthatunk
bele. Az örökbefogadott gyerekek amúgy is idealizálják szüleiket, hát még akkor, ha ismerik, és
időnként kapnak belőle egy hatalmas adagot. Végig azt éreztem, hogy mindenki áldozata ennek a
helyzetnek. A lány, aki elvesztette édesanyját és folyton utána vágyik, és nem tudni mikor bukkan fel
újra, az örökbefogadó anya, aki folyton úgy érzi versenyeznie kell a gyermekéért, és tudja, hogy ezt a
versenyt valójában sohasem nyerheti meg, és az anya, akinek egyszer meg kellett hozni egy döntést,
mert nem volt más választása, és őrlődik a bűntudat, a szeretet és a megbánás örvényében miközben
igyekszik megfelelni a jelen élete kihívásainak.

Kate Hewitt egy újabb fordulatokkal teli regényt adott olvasói kezébe, nem várt események,
fordulatok, és megdöbbentő titkok látnak napvilágot, amik tovább bonyolítják a szereplők
hétköznapjait.

Vigyázz, csak akkor állj neki, ha van időd végigolvasni. Letehetetlen könyv.

További könyvajánlók ebben a témában a blogunkon:

Isten veled gyermekem

Kőbölcső

Három könyv, amit minden nevelőszülőnek, és örökbefogadónak el kellene olvasni