Barion Pixel

A pöszeség és ami mögötte van

Mikor beszélünk pöszeségről, és mikor kell mindenképpen segítséget kérni? Ma erről hoztunk hasznos infóket számotokra!

A pöszeség, az artikulációs zavar olyan hangképzési rendellenessége, amely befolyásolhatja a beszéd érthetőségét. Nem terjed ki a teljes beszédfolyamatra, hanem csak a hangképzésre, vagy annak egyes elemeire. A pöszén beszélő nem képes arra, hogy teljes értékű hangokat képezzen, a beszédhangokat következetesen helytelenül ejti, annak ellenére is, ha ép hallással és ép beszédszervekkel rendelkezik. A pöszeség fajtái a selypesség, a raccsolás, az orrhangzós beszéd vagy egyéb pöszeség. Hátterében különböző okok lehetnek: akár organikus, funkcionális, vagy mindkettő egyszerre.

“A pöszeség változatai:

  • A hanghibák lehetnek torzítások és hanghelyettesítések
  • Kiejtés szerint részleges, vagy általános
  • Egy csoportba tartozó hangokat érint, vagy különböző artikulációjú hangokat.”

A helyes beszéd kialakulásnak előfeltétele, hogy a gyermekek olyan környezetben nőjenek, ahol helyes beszéd példát kapnak, hallják születésük pillanatától az anyanyelvüket helyesen, artikulálva és a környezetükben élő felnőttek sokat kommunikáljanak velük. Csecsemőkorban, illetve kisded korban a mondókák, a gyerekeknek való éneklés, illetve az úgynevezett ölbeli játékok is szolgálják a helyes beszéd kialakulását. Az életkori pöszeség jellemző kisgyermekkorban, azonban ha ez öt éves korra spontán nem rendeződik, akkor már nem életkori pöszeségről, hanem valós pöszeségről beszélünk, ami mielőbb beavatkozást igényel.

Ha 5 éves kor után fennáll a pöszeség legelőször az organikus okok kizárásával célszerű kezdeni a probléma feltárást.

Vizsgáljuk meg a beszédszervek esetlegesen fennálló rendellenességeit: fennáll-e lenőtt ajak és/vagy nyelvfék, a fogazat – és a szájpad rendellenessége. Illetve a beszédszervek ügyetlensége: gyengék-e a beszédszervek izmai.

Történjen audiológiai vizsgálat ahol a kiszűrésre kerül a halláskárosodás, a hallási differenciálóképesség hiánya, a pontatlan hallásfigyelem illetve a beszédészlelés fejlődésének elmaradása.

Ugyan akkor az okok között szerepelhet, a hosszú ideig (3 éves koron túl) elhúzódó szoptatás, ujjszopás, cumizás. A nyelv alapesetben nyeléskor a szájpadláson helyezkedik el, viszont a cumi és az ujj lenyomja, ezek miatt azonban nem felfelé hanem előre mozdul el.

 

További okok lehetnek még a következők:

  • megkésett beszédfejlődés
  • szenzoros tényezők
  • a hallási memória terjedelménekzavara
  • egyéb testi eltérések
  • a gyermek általános fizikaiállapotának leromlása a különböző betegségek következtében, (különösen a beszédfejlődés legintenzívebb szakaszában)
  • a lassúbb ütemű pszichikai fejlődés
  • a gyermek általános fejlődésétakadályozó kedvezőtlen szociális környezet
  • a hibás beszéd utánzása
  • nevelési hibák, például a gyermekhelytelen kiejtésének preferálása, utánzása a környezet részéről
  • bénulások
  • veleszületett beszédgyengeség tünetegyüttese
  • észlelési zavarok

 

Miután kizártuk a szervi elváltozásokat, vagy megoldásra kerültek ezek, a logopédus ezután kezdheti meg a beszédjavítást.

 

 

Felhasznált irodalom:

  1. Hernádi Sándor: Beszédművelés Osiris Bp., 2003.
  2. http://02.fpsz.hu/poszeseg
  3. http://www.okm.gov.hu/letolt/kozokt/logopedia_w2.pdf