A „ Anya ÉN ideje” egyre inkább teret kap a közgondolkodásban. A szülői frusztrációkról szóló mémek ellepik a közösségi médiát. És ma már nyíltan lehet arról beszélni, hogy bizony előfordul, hogy a szülők kimerülnek. És joguk van ahhoz, hogy kiengedjék a gőzt. De mi van akkor, ha nevelőszülő vagy?
És ezzel nincs is semmi baj. Ez egy nyomáscsökkentő szelep, és erre mindannyiunknak szüksége van.
Felismerni, hogy mikor van szükséged egy kis szünetre, felismerni, mikor a dolgok nehezek, felismerni, mikor lehet, hogy SZERETED a kisgyerekeket, akiket nevelsz, de nem mindig VISELED KÖNNYEN őket, akiket nevelsz, ez mind hozzátartozik az őszinteséghez. Ha úgy érzed, hogy tépelődsz aközött, hogy semmi mást nem akarsz az életben, csak a gyerekeiddel együtt lenni, és közben szeretnél elszökni egy trópusi szigetre, és szunyókálni a függőágyban, az rendben van. Fontos, hogy a szülőknek legyen egy közegük arra, hogy kifejezzék ezeket az érzéseket.
És mégis…
Más a helyzet a nevelőszülők esetében
Ha egy nevelőszülő adja ki magából a frusztrációját, a válasz más. Felhúzott szemöldökök kísérik az elégedetlenség, a frusztráció, a túlterheltség, vagy akár az esetleges nyaralási vágy legenyhébb megnyilvánulását. A tekintetek összeszűkülnek, és azonnal jön az ítélkezés
„Minden nevelőszülő ilyen, csak a pénzért csinálják.”
„Látod, még csak nem is törődik a gyerekekkel.”
„Hogy merészeli nem szeretni azt a gyereket? Tudod te, hogy min ment keresztül?”
„Akkor azt hiszem, nem kellene nevelőszülőnek lenned.”
A nevelőszülők állandóan készenlétben állnak, nemcsak a rendszer, a gyermek, akit nevelnek, vagy a gyermek családja miatt, akivel megpróbálnak kapcsolatot építeni, hanem azért is, mert minden szavuk félreértésre adhat okot. Minden megjegyzésnek súlya van, és ezt a súlyt a szülők igencsak élesen érzik.
Nyilvánvalóan vannak határok (ahogyan a nem nevelőszülőknél is), hogy mit lehet mondani, és hogyan lehet a társadalmilag elfogadott keretek között kiteregetni a feszültséget. De amikor egy szülőtársunk, akiknek nincsenek nevelt gyerekei, azt mondja, hogy: „A hétvégét kettesben töltjük. A gyerekek a nővéremhez mennek, és ő csak akkor fog hívni, ha a sürgősségire kell menni. Kiveszünk egy szállodai szobát, minden étkezéskor más étterembe megyünk, és elkényeztetjük magunkat!” – gratulálnak nekik. „Szép munka, hogy odafigyelsz magadra. Szükséged van rá, hogy egy kicsit feltöltődj.” Viszont amikor egy nevelőszülő azt mondja, hogy kivesz egy hétvégét, és a gyerekek számára felvigyázót keres, gyakran bűntudatot érez. „De a gyerekek már annyi mindenen keresztülmentek, annyi változást éltek át, annyi ide-oda csapongást… Te csak tetézed ezt, te is tudod.” Hú, ezt a mondatot nehéz feldolgozni.
A nevelőszülők is SZÜLŐK!
A nevelőszülők EMBEREK. Időre van szükségük, hogy kikapcsolódjanak, leváljanak identitásuk szülői részéről, és újra kapcsolódjanak identitásuk más részeihez. Ez jelentheti azt, hogy elutaznak egy hétvégére, elmennek a Balaton partra, hogy megnéznek egy előadást, elolvasnak egy könyvet, vagy egyszerűen csak kikapcsolják a telefont, és elmerülnek a kádban.
Amikor a bármilyen típusú szülők kiégnek, akkor a tartalékaik kimerülnek és már nem a legjobb formájukat hozzák. Ők is tudják ezt. A nevelőszülői hálózatok is tudják. A gyerekek is tudják.
A szülők felelősek azért, hogy megtanítsák a gyerekeknek, hogyan viselkedjenek felelősségteljesen. És nem az a felelősségvállalás egyik legfontosabb leckéje, hogy megtanuljuk figyelemmel kísérni önmagunkat? Hogy megtanuljuk, mikor van szükségünk szünetre, lélegzetvételre, egy kis időre a saját magunkkal való foglalkozásra?
Hogyan segíthetünk?
Nem mindenki felel meg az átmeneti szülői státuszhoz szükséges feltételeknek, de ettől még van mód a támogatásra.
Az első a legegyszerűbb: Csak hallgasd meg a nevelőszülőként dolgozó barátodat, és amikor kifejezi, hogy szünetre van szüksége, támogasd ebben.
A második egy kicsit nehezebb lehet, de még szintén megoldható: beszéld meg vele, hogy olykor segítesz neki a gyerekekkel. Felveheted őket az iskolából vagy leszállíthatod őket a buszról, és elviheted őket szórakozni, ha szükséges. Lehet, hogy a nevelőszülő barátodnak csak arra van szüksége, hogy elmehessen a szalonba lábujjait megcsináltatni, és egy kávézóban ülve pár órán át magazint olvasni. A barátod nevelt gyermekét bevonhatod egy állatkerti kirándulásba a saját gyerekeiddel, vagy segíthetsz vigyázni rájuk, amíg ő részt vesz egy fontos megbeszélésen a gyermek jövőjével kapcsolatban. Ezek a cselekedetek hatalmas változást jelentenek egy nevelőszülő életében.
Egy kis fellélegzést adni
Minden szülőnek szüksége van egy kis szünetre. Minden szülőnek szüksége van friss levegőre. Minden szülő megérdemli, hogy olyan emberek vegyék körül, akik ezt tiszteletben tartják, meghallgatják és támogatják. Ahelyett, hogy azt mondanád: „Talán mégsem neked való a nevelőszülői szerep”, talán azt mondhatnád: „Hogyan segíthetek?”.
Együtt mindannyian egy kicsit kedvesebbé, könnyebbé és kevésbé magányossá tehetjük ezt az utat.
