Minden nevelőszülőnek kötelessége a nála nevelkedő gyermekek élettörténeti könyvét vezetni, és ebben dokumentálni a gyermek múltját. Ma ehhez hoztunk segítséget.
Miért olyan fontos az élettörténeti könyv?
A saját családjában nevelkedő gyermek számára nap mint nap elérhetők azok a szeretetkapcsolatok (anya, apa, testvér, barátok), akik segítségével élete folytonosságáról meggyőződhet. (Anya, te milyen voltál ennyi idős korodban? Én milyen voltam 2 évesen?) A családból kiemelt gyerekek esetében viszont sokszor hiányosak, töredékesek ezek az információk, emlékek, a kapcsolat sokszor számára fontos személyekkel megszakadt. Számtalan megválaszolandó kérdésük lehet pl.: születésükkel, szüleikkel, történetükkel, emlékeikkel kapcsolatban. Ennek a sok esetben hiányzó folytonosság-érzetnek a helyreállítására/megőrzésére szolgál az élettörténeti könyv.
Amennyiben a befogadott gyerek örökbefogadásra került, viheti a múltját, nem áll ott a megoldatlan kérdésekkel, titkokkal, amelyek addig foglalkoztatják, míg nem válnak számára érthetővé, elfogadhatóvá.
Milyen formában, hogyan készítsük el ezt a gyakorlatban?
Örökítsük meg a múltat
Gyüjtsünk minél több információt arról az időszakról, amit nem velünk töltött, és igyekezzünk ezt valamilyen formában feljegyezni, lejegyzetelni, hogy ezek az emlékek, történesek se vesszenek el. Ha családból érkezik, tudjunk meg minél többet a vér szerinti szüleitől a várandósságról, a születéséről, a születést követő kórházi napokról, az eddigi élete részleteiről. Ez azért olyan fontos, mert ha valami miatt a szülei nem látogatják majd többet, vagy lemondanak róla, ezek az információk végleg elvesznek a gyermek számára. Kérjünk fotókat a szülőktől, és mi is készítsünk minél több közös fotót, ami a gyermek számára megmarad a szüleihez való kapaszkodónak.
Dokumentáljuk a velünk töltött hétköznapokat
Készüljenek képek a mindennapokról, az utazásokról, jelesebb eseményekről, ünnepekről. Ezeket a képeket egy sima fotóalbumba is ragaszthatjuk, ellátva őket felirattal, hogy mikor és hol készültek, kik vannak a képen.
Őrizzük meg az alkotásait
Az első rajzát is beragaszthatjuk egy füzetbe, a kis kézműves dolgokat, amiket készít a bölcsődében, óvodában, azokat pedig gyűjtsük össze egy erre a célra fenntartott dobozban. Így egészen biztos, hogy nem vesznek el, és bármikor elővehetjük a gyermekkel és megnézhetjük, mennyit fejlődött az évek alatt.
Ha ezeket így összeszedjük, és megőrizzük a számára, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ha a gyermek hazagondozásra kerül vagy örökbefogadás útján rendeződik a sorsa, ezeket magával viheti, és így a múltja örökké elérhető marad a számára.
