Szép a nő, ha hosszú, dús haja van és csókos ajkai. De akkor is lehet vonzó, ha tüsi a frizurája és egy kicsit kancsal. Ki mondja meg, hogy mi az abszolúte szép? Van egyáltalán olyan? Örök dilemma. Mint ahogyan az is, hogy mi a család. 

Család az, ahol van apa, anya és gyerek. De család az is, ahol egy férfi és egy nő kitartóan, egymás kezét fogva és egymás vállán sírva évek óta gyermekre vágyik.

Család az, ahol apa és anya egyedüli férfiként és nőként él és óvja a gyermekeit. De család az is, ahol megbocsátják a hűtlenséget és vasakarattal építik újjá a bizalmat.

Család az a néhány ember, aki egy helyre tér haza esténként.

Na de mi van a külföldi kiküldetésben szolgáló katona-apával, vagy a tehetséges, külföldi egyetemre “engedett” gyermekkel, ők nem családtagok? Persze, hogy azok.

Család az, ahol ünnepekkor régi sztorikon és sajátos kis belső poénokon lehet nevetni. De család az is, ahol megértik, ha egy szerelmi bánat miatt napokra magunkra zárjuk az ajtót (és leordítjuk azt, aki bekopog)…

Család az, ahol apa és anya szerelméből születtek és nevelkednek az utódok. De család az is, ahol örökbe fogadtak, ahol az egyik fél előző házasságából született kamaszokat nevelnek, és ahol nehéz sorsú gyermekek találnak egy időre menedéket.

Család az a pár ember, akik ismerve és szeretve egymást nap mint nap megölelik egymást, vagy, akik minden órában veszekednek egyet valami apróságon. De azok is a családunk része, akik már csak az emlékeinkben élnek, és akiktől sok szeretetet kaptunk és rengeteget tanultunk.

Család az, ahol a szülők időt, energiát és pénzt fordítanak a gyermekeikre, hogy azok tanulhassanak, és legyen mit enniük. De, ha mindezt valahol a nagymama teszi meg a gyerekekért, az vajon nem család? De, bizony!

Család az, ahol nem bántanak: sem szavakkal, sem tettel. Sőt, a család képes kiállni egymásért, ha bármelyik tagját támadás éri.

A család egy igazi kincs. De az is család, ahol nem minden fényes és tökéletes.