Agresszióról akkor beszélünk, ha a gyermekre jellemző az olyan viselkedés, amelynek célja kifejezetten a károkozás, vagy másnak szenvedés okozása, sérelem előidézése másokban, önmagában vagy a körülötte lévő tárgyakban. 

Ez a viselkedés lehet: szándékos, kifelé vagy befelé irányuló, lehet támadó vagy védekező agresszió.

A gyermeki agresszió okai:

Az agresszió összefonódhat testvérféltékenységgel, készségbeli problémákkal, ha a gyermek úgy érzi, hogy nem elég ügyes, nem elég szerethető, kisebbrendűségi érzéssel, a „meg nem értettség” érzésével, a biztonságérzet hiányával, és sok más dologgal is, ami feszültséget, szorongást, félelmet kelt a gyermekben. 

A gyermeki szükségletek között a legfontosabb helyeken szerepel a szeretet és a biztonságérzet szükséglete, a törődés, az odafigyelés. Ezeket igyekeznek biztosítani a szülők, de nem mindig sikerül. Az agressziót kiválthatja egy valós vagy vélt esemény, vagy olyan jelenség, amely ütközik a gyermek akaratával. 

Az agresszió okaként leggyakrabban a szociális tanulás hibáját (negatív azonosulást és modellkövetést) vagy valamilyen negatív környezeti hatást szoktak említeni. 

A valóságban az agressziónak belső és külső okai egyaránt lehetnek. Az agresszió örökölt hajlamosságok alapján is létrejöhet, valamint alkati és idegrendszeri adottságok is okozhatják. De a főszerepet a külső környezeti tényezők játsszák. 

A leggyakoribb külső tényezők a következők: 

– az anya-gyermek kapcsolat hiánya vagy valamilyen zavara; 

– negatív családi minták; 

– a család belső rossz működése 

– a pozitív családi értékrend hiánya; 

– brutális, rideg, elhanyagoló nevelés; 

– iskolai hatások ( „beskatulyázás”); 

– kortársak által nyújtott negatív minták; 

– média (televízió, filmek, számítógépes játékok) által közvetített agresszió. 

Az agresszív viselkedés kezelése 

Az agresszió kezelése és az agresszív gyermekhez való viszonyulás nagyon nehéz feladat a szülő és a nevelő számára. Szóbeli tilalmak nem fékezik meg a gyermeket az agresszív viselkedésben, mivel elveszti az önkontrollját. A szigorú büntetés nem hoz eredményt, mivel ilyenkor az csak a nyílt agresszió tüneteit gátolja. A gyermeki agresszió akkor szabályozható a legjobban, ha a szülő nyugalommal és megértéssel szemléli viselkedését. A gyermek tudomására kell hozni, hogy mit gondolunk a cselekedeteiről, és hogy az milyen következményekkel járhat. 

Meg kell tanítani az agresszió levezetésének társadalmilag elfogadott formájára. Például a megfelelő sport megtalálása hozzásegíthet a feszültség levezetésének helyes módszeréhez.