Egy gyermek életében bekövetkező legsúlyosabb trauma a szülők elvesztése illetve a szülőktől való kényszerből adódó elszakadás. Ennek egyik formája a nevelőszülőknél történő gondozás, amely – általában a vér szerinti szülők életvitelének kudarca miatt – mégis gyakran a gyermek számára az egyetlen lehetőség egy kiegyensúlyozottabb életre. A sok-sok felgyülemlett feszültség, valamint a szülők állandó jelenlétének, elérhetőségének a hiánya lelkileg sérültté teszi a gyermeket. Azonban megfelelő és sok közös játékkal segíthetünk ezeket a traumákat feldolgozni.

De hogyan?

• Óvodás és általános iskolás gyerekek számára a fő tevékenység még a játék. A gyermek a játékában mindenekelőtt a felnőttek életét, munkáját, viszonyait tükrözi, utánozza. A közös játéktevékenységben, ha szabad utat engedünk a gyermeknek, nagyon sokat meg fog mutatni nekünk abból a világból, amiből érkezett. Fontos, hogy ezeket a helyzeteket sohase minősítsük. Legyünk jelen aktív figyelőként, és ha a gyermek kéri, aktív cselekvőként.

• A gyerek a játékot éppolyan komolyan veszi, mint a felnőtt a munkáját. Teljesen beleéli magát a helyzetbe, azonosul a tevékenységgel, a szereppel, készségesen aláveti magát a játék szabályainak, felvállalja a nehézségeket és az akadályok leküzdését. A játékban a fejlődés minden formája tükröződik, fejleszti a képzeletet, ügyességet, gyorsaságot, fokozza a teljesítőképességet. A játék jó terep számunkra arra, hogy a nem megfelelő szocializációs mintákatátírjunk a gyermek szokásrendszerében.

• Az oldott légkörben kialakuló közös játék olyan vonások előtérbe kerülését eredményezi, mint a segítőkészség, a barátság, az önzetlenség és olyan személyiségjegyek kialakulására hat, mint az önuralom, az önbizalom, a cselekvőkészség, az akaraterő, a kitartás, a bátorság és a kezdeményezőkészség. Ezáltal megkönnyíti a szocializáció útját, a közösségi magatartás kialakítását.

A játék és a tanulás teljes mértékben összekapcsolódik. A gyermek esetében a tevékenységi vágy ösztönöz a tapasztalatszerzésre, a cselekvésre és közben minden pillanatban újabb és újabb felfedezéseket tesz, azaz tanul a kisgyermek. Játék közben szinte észrevétlenül tanul, tehát a játék a tanulás egyik legfontosabb színtere.

A közös játékon keresztül a következő fontos dolgokat tudod megtanítani a rád bízott gyermeknek, indirekt módon:

– Értelmi képességeinek fejlesztése (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás).

– A gyermek megismerési vágyának, kíváncsiságának sokoldalú érdeklődésének kielégítése.

– Lehetőséget kínálni a gyermek számára olyan szituációk átélésére, ahol megismerheti a felfedezés, a kutatás örömeit.

– A gyermekek egyéni érdeklődésének megfelelő tevékenységek biztosítása.

– A gyermekek önállóságának, figyelmének, kitartásának, pontosságának, feladattudatának fejlesztése

– Olyan tapasztalatok szerzéséhez nyújt segítséget a gyermeknek, amelyben saját teljesítőképességét is megismerheti.