A Kék Bálna jelenség margójára
Nemrég borzalmas hír „robbantotta fel” az internetet: Oroszországban (és később más országokban is) egy úgynevezett Kék Bálna csoport több fiatalt buzdított öncsonkításra, öngyilkosságra. Egyre nagyobb kihívások elé állították a kiszemelt áldozatokat, napról napra újabb, merészebb, veszélyesebb feladatokat adtak nekik, amíg el nem érték, hogy a megtört, megfelelni vágyó fiatalok végül meggyilkolják magukat.
Az eset kapcsán rengetegen kezdtek el cikkezni, kommentelni, és félő, hogy hamar lecseng ez a szenzáció (?) is, és nem fordítunk elég figyelmet az amúgy valós problémára: a gyermek- vagy kamaszkori öngyilkosságra.
Az átlagnál is jobban veszélyeztettek azok, akik elhanyagoltan, bántalmazó közegben, vagy több helyen, felnőttektől elutasítva és megcsalva élték le gyermekkoruk nagy részét vagy egészét.
Ezért a nevelőszülőknek kifejezetten feladata figyelni a nevelt gyermekek mentális állapotát, és jó, ha tudják, mire kell figyelni a baj bekövetkezte előtt!
Mik tehát az okok, amely miatt egy gyermek- vagy kamaszkorú az öngyilkosságba menekül?
- Lehet az családi esemény, amit nem sikerül feldolgozni (válás, halál, költözés, elhagyás),
- Lehet valamilyen bántalmazás, kiközösítés az osztály részéről, szerelmi csalódás.
- De gyakran nem is tűnik érthetőnek, reálisnak az ok (egy rossz bizonyítvány, vagy elvesztett értéktárgy).
Az okokban az a közös, hogy a kamasz azt gondolja, egyedül van a bajával, nem számíthat senkire, a bajából nincs kimenekedés.
Milyen jelek alapján gondolhatjuk, hogy a gyermek/kamasz az öngyilkosság gondolatával kacérkodik:
- Depresszió, levertség, reménytelenség (noha egy kamaszra többször jellemző az érzelmi hullámzás, ha ez tartóssá válik, érdemes jobban odafigyelni, beszélgetni, beszéltetni)
- Vagy éppen ellenkezőleg: derűsebb lesz, rendet rak a szobájában, elrendezi a dolgait, elajándékozza egyes tárgyait.
- Nincsenek örömteli tevékenységei, olyan események, amikben feloldódik.
- Másoktól való teljes elszigetelődés.
Mit tehetünk, ha érezzük, baj van, hogyan segíthetünk a gyermeknek/kamasznak?
A kulcsszó a kommunikáció. Evidensnek, közhelyesnek tűnik, pedig tényleg ez a megoldás. Az öngyilkosságot fontolgató kamasz úgy érzi, nem hallják meg a szavát, egyedül van a bajával. Ilyenkor érdemes állhatatosan kérdezgetni, bátorítani a megnyílásra. Ha látja, hogy a felnőtt érdeklődik, sőt, őszintén beszél egy ilyen mély dologról is akár, akkor előbb-utóbb megnyílik. Nem szabad feladni vagy szőnyeg alá seperni a problémát!
