Nemrég borzalmas hír „robbantotta fel” az internetet: Oroszországban (és később más országokban is) egy úgynevezett Kék Bálna csoport több fiatalt buzdított öncsonkításra, öngyilkosságra. Egyre nagyobb kihívások elé állították a kiszemelt áldozatokat, napról napra újabb, merészebb, veszélyesebb feladatokat adtak nekik, amíg el nem érték, hogy a megtört, megfelelni vágyó fiatalok végül meggyilkolják magukat.

Az eset kapcsán rengetegen kezdtek el cikkezni, kommentelni, és félő, hogy hamar lecseng ez a szenzáció (?) is, és nem fordítunk elég figyelmet az amúgy valós problémára: a gyermek- vagy kamaszkori öngyilkosságra.

Az átlagnál is jobban veszélyeztettek azok, akik elhanyagoltan, bántalmazó közegben, vagy több helyen, felnőttektől elutasítva és megcsalva élték le gyermekkoruk nagy részét vagy egészét.

Ezért a nevelőszülőknek kifejezetten feladata figyelni a nevelt gyermekek mentális állapotát, és jó, ha tudják, mire kell figyelni a baj bekövetkezte előtt!

Mik tehát az okok, amely miatt egy gyermek- vagy kamaszkorú az öngyilkosságba menekül?

1. Lehet az családi esemény, amit nem sikerül feldolgozni (válás, halál, költözés, elhagyás),
2. Lehet valamilyen bántalmazás, kiközösítés az osztály részéről, szerelmi csalódás.
3. De gyakran nem is tűnik érthetőnek, reálisnak az ok (egy rossz bizonyítvány, vagy elvesztett értéktárgy).

Az okokban az a közös, hogy a kamasz azt gondolja, egyedül van a bajával, nem számíthat senkire, a bajából nincs kimenekedés.

Milyen jelek alapján gondolhatjuk, hogy a gyermek/kamasz az öngyilkosság gondolatával kacérkodik:

1. Depresszió, levertség, reménytelenség (noha egy kamaszra többször jellemző az érzelmi hullámzás, ha ez tartóssá válik, érdemes jobban odafigyelni, beszélgetni, beszéltetni)
2. Vagy éppen ellenkezőleg: derűsebb lesz, rendet rak a szobájában, elrendezi a dolgait, elajándékozza egyes tárgyait.
3. Nincsenek örömteli tevékenységei, olyan események, amikben feloldódik.
4. Másoktól való teljes elszigetelődés.

Mit tehetünk, ha érezzük, baj van, hogyan segíthetünk a gyermeknek/kamasznak?

A kulcsszó a kommunikáció. Evidensnek, közhelyesnek tűnik, pedig tényleg ez a megoldás. Az öngyilkosságot fontolgató kamasz úgy érzi, nem hallják meg a szavát, egyedül van a bajával. Ilyenkor érdemes állhatatosan kérdezgetni, bátorítani a megnyílásra. Ha látja, hogy a felnőtt érdeklődik, sőt, őszintén beszél egy ilyen mély dologról is akár, akkor előbb-utóbb megnyílik. Nem szabad feladni vagy szőnyeg alá seperni a problémát!