„Az anyák örömmel mesélnek a pillanatról, amikor először kezükben tarthatták kisbabájukat, és a különleges kötelékről, mely összeköti őket a gyermekkel, aki anyává tette őket. – így kezdődik a levél, melyet egy nevelőszülő írt kislánynak. Nos, ugyanezt érzem én is, veled kapcsolatban. Szeretlek azért, aki vagy, és azért is, amit adtál nekem. Te tettél nevelőanyukává.”

A levél, melyet Amerikában egy örökbefogadói blog is közölt, a gyermek nevelőszülőkhöz kerülésének második évfordulóján íródott, és azóta több oldalon is publikálták.

„Amikor megérkeztél hozzánk, egyikünk sem tudta, mire számítson. Soha nem láttam még kisgyermeket ennyire félni, és soha nem láttam ilyen fiatal emberi lényt küzdeni a félelmei ellen. Jóval később megtudtam, hogy tudsz mosolyogni is. Könnyes szemeid és összeszorított ajkaiddal küldött félmosolyod volt az a kép, melyet mindig megőrzök magamban azokról az első napokról… Jóval később megtudtam, hogy tudsz ölelni is. Ott ültél földbe gyökerezetten, nézted az új otthonodat, amiről akkor még nem tudtál semmit. Együtt térképeztük fel, mi az, amit nem szabad, és mi az, amit még nem tudsz megcsinálni. Együtt küzdöttük le ezeket az akadályokat. Első évedben gyorsan és ügyesen tanultál, fejlődtél, és sok dolgon túljutottál.

Eltelt két év, s én lenyűgözve nézem, hogy ki is lettél te, milyen gyorsan növekszel! Legyőzted a félelmeidet és felülkerekedtél a bizonytalanságodon. Közeledsz emberekhez, és nem távolodsz tőlük. Mindig elámulok rajtad, kislányom!

Pár hónappal a hivatalos végzés után, mely megszüntette a vérszerinti szülő jogait, történt valami váratlan. Felmásztál az ölembe, megpusziltál, és azt mondtad, szeretsz. Soha azelőtt nem történt még ilyen… szóval, ezen a második évfordulón, és minden más napon is, szeretném, ha eszedbe jutna pár dolog. Mindig, életed minden napján lesz az ölemben hely számodra. Mindig tartogatok neked néhány puszit. És mindig, mindörökké szeretni foglak!”

A cikk fordítás. Forrás: www.popsugar.com