Senkifia, avagy a kötődési zavar kialakulása és tipusai

István, vagy ahogy mindenki nevezi, Senkifia a harmincas évei elején jár. Barátok helyett haverokkal lóg. Házastárs helyett barátnőket váltogat. Költözködik, nem csak több városban, de sokszor más-más országban is él, és jól érzi ott magát. Egy öt évvel korábbi képen még majdnem biztos, hogy egészen más stílusú és színű hajat viselt. Nem jelent gondot neki, ha havonta új munkahelye van, néha az sem, ha egyik napról a másikra kiteszik a szűrét egy kollektívából.

„Kötődési zavaros. El kell fogadni, ő ilyen.” – mondják róla sokan, akik megpróbálják megfejteni viselkedése okait, vagy netalántán megkísérelték megváltoztatni őt. Pedig ez gyakorlatilag esélytelen.

A gyermekkorban kialakult kötődés a felnőttkori viselkedésre is kihat, és változtatni rajta már lehetetlen. István veszélyeztetett csecsemő volt, súlyosan bántalmazták vér szerinti szülei. Nevelőszülőhöz került, majd azoktól egy másik családba, majd végül hatévesen örökbe fogadta egy középkorú házaspár. Ők megpróbálták elfogadni, és tolerálni minden dühkitörését és antiszociális megnyilvánulását, de egyre kevesebb türelmük volt a fiúhoz. István végül tizennyolc évesen elköltözött, és azóta sem tudott megállapodni. Úgy tűnik, mintha legalább tíz ember életét élné, mindig más helyen, más munkával, más társ mellett (vagy éppen egyedül).

István a pszichológiai vizsgálatok alapján (amelyre persze megpróbálták elvinni örökszülei, de végül feladták) egy elutasító kötődési formát mutatna. Az ilyen gyermek csalódott a szülőkben, tudja jól, hogy nem számíthat rájuk. Felnőttként rideg, elutasító. Párkapcsolatában távolságtartó, a szerelem helyett az egyéjszakás kapcsolatokat keresi, elköteleződni nem akar és nem is képes.

Az ambivalensen kötődő ember egy fokkal enyhébb: ő ugyanis vágyik a szülői szeretetre, de legbelül nem is bízik benne, így enyhülést sem kap félelmeire, fájdalmaira. Párkapcsolataiban bizalmatlan, és gyakorlatilag csimpaszkodik a társán, mert attól fél, elveszíti.

Az ideális a biztonságosan kötődő ember lenne, aki gyermekkorában megfelelő gondozásban és érzelmi bánásmódban részesült, így mer és tud is mély, bizalmas kapcsolatokat kialakítani. Tud adni, fizikai és érzelmi síkon is.

A bántalmazó, vagy elhanyagoló nevelés elég korán meglátszik a gyermek viselkedésén. Az első tünetek közé sorolható a testi fejlődés lelassulása. A gyermek befelé fordul, alvásigénye megnő. Elfogynak az arcáról az érzelmek, vagyis a mosoly, a harag, a kíváncsiság: mimikája szegényessé válik. Agresszíven vagy teljes közönnyel reagál a felé fordulásra. A kötődési zavar jellegzetes megnyilvánulásai az első öt évben jelentkeznek: a gyermek nem tesz különbséget az emberek között, mindenkivel barátkozik, vagy feltűnően viselkedik. Később figyelemzavaros is lehet, nem tud koncentrálni, agresszíven viselkedik.

Érdemes egy kötődési zavaros jegyeket mutató gyermeket kivizsgálni, mert elképzelhető, hogy viselkedésének organikus oka van, vagy egyéb betegségben szenved, és nem a kötődési zavarral magyarázható elsősorban a viselkedése.

Jó tudni: a kötődési zavar egy mélyen berögződött lelki sérülés, melyért az illető nem tehető felelőssé, nem tud akarattal változtatni állapotán.