Kata a harmadik nap után alig várta, hogy hazajusson a kórházból. Megnyugtatta a biztonságos közeg, de érezni akarta otthona megszokott illatait, és úgy akarta gondozni a babát, ahogy a szíve jóváhagyta. Nem volt semmi baj a nővérekkel meg orvosokkal, de ő nélkülük akarta élni babás első pillanatokat, amelyeket elszalasztott.
Sokat töprengtek az otthonszülésen, de a másik gyerek miatt elvetették. Meg talán azért is, mert Karesz nem díjazta az ötletet. Azt mondta, ha már nem a középkorban élnek, akkor használják ki a kor adta kényelmet és lehetőséget. Nem akart vitatkozni, amúgy is sok feszültség volt benne, így ráhagyta.
Miután minden csodálatosan gyorsan és zökkenőmentesen zajlott, Kata mégsem volt egészen nyugodt. Elsőszülöttje a szülés előtti hetekben sokszor volt szomorú, de még többször ingerült. Próbált vele beszélgetni, de a kislány mindig durcásan elvonult. Tudta, hogy a testvérféltékenység nagyon erős lehet, de abban bízott, elmúlik az is, főleg, ha meglátja a picit, aki gyönyörű, lágy tekintetével úgy festett, mint egy puttó a régi festményeken.
Karesz vett egy csecsemőbabát Krisztinek, sőt egy nagyon profi babakocsit is. Kapott mellé egy pelenkázó készletet, meg egy cumisüveget. Minden készen állt arra, hogy Kriszti megélhesse a „kisanyaság” pillanatait. A profi szakkönyvek ezt javasolták, így követték az utasításokat. Karesz elmondta, hogy lányuk nem volt túl barátságos mostanában. A szomszéd néni macskája majdnem megkarmolta, mert ráncigálta a farkát. Érezhetően munkálkodott benne valami, de hároméves lévén nem volt könnyű ezt megfogalmaznia. Egyetlen egy árulkodó kérdése volt csak a kórházas napok alatt.
– Az a baba is velünk fog lakni? – tette fel, de elfordult, mintha nem tudott volna szembenézni a válasszal.
– Igen, ő a húgod, és egyelőre mellettünk fog aludni. Ha nagyobb lesz, vigyázhatsz rá a kis szobában – mondta Karesz és azt hitte, ravaszul megfelelt az ártatlannak tűnő kérdésre.
– Jó, de az sokára lesz még? – faggatózott a kislány.
– Sokára. – Erre érezhetően megkönnyebbült.
Miután ezt a beszélgetést Karesz elmesélte, Kata ideges lett. Az hogy lehet, hogy Kriszti ennyire nem várja? Hát nem az a természetes, hogy mindenki kistestvérre vágyik? Zavarba jött és a szorongás elvette az örömét.
– kérdezte óvatosan.
– Persze – mosolygott Kata. – Elvégre te vagy a pótanyja. Ha akarod.
– Lehet két kisbabám is?
– Lehet, csak az egyikkel nagyon óvatosan kell bánnod, mert sírós fajta.
– Meg büdi – jegyezte meg a kislány.
Anyja elnevette magát.
– Igazad van. És nem lehet beparfümözni, mint a tied!
– Jó, csak ne most kakiljon – tette hozzá a lány.
– Nem fog, megbeszéltem vele.
Azzal a fotelban ülő kislány ölébe tette lassú, puha mozdulatokkal a kicsit. Látta, hogy Kriszti érdeklődve szemléli, de alig ér hozzá.
– Puha – mondta. Kata megkönnyebbülten hallotta, hogy hangja nem ellenséges.
– Igen és gyámoltalan. Nem tud semmit egyedül. Nem eszik kanállal, nem tudja lehúzni a vécét és nem lehet rábízni, hogy meglocsolja a virágokat.
– Ahogy rám?
– Igen. Te sok minden tudsz, amihez neki hosszú idő kell.
A kislány ekkor finoman megérintette mutatóujjával a baba arcát. A kicsi elmosolyodott.
Aztán még egyszer, és az újszülött megint mosolyfélét produkált.
– Anya, rám mosolygott! – szólalt meg döbbenten a kislány. – Engem néz.
– Tudja, hogy te fogsz vigyázni rá, ha nagyobb lesz.
– Honnan tudja?
– A babák is üzeneteket kapnak, ahogy apa a telefonján. Csak neki máshogyan küldik.
– Tényleg? Én nem mondtam neki…
– Ez igaz, de ahogy a karodban tartod, ő megérzi. És ahogy megbökted. Az is tetszett neki.
– Az a bökés azt jelentette, hogy én figyelek rá?
– Igen, hiszen te sokkal többet tudsz nála.
Kriszti szája fülig szaladt.
– Milyen ravaszak a babák! – mondta kedvesen. – Csak azt nem értem, hogy ha ennyire tudnak mindent, akkor miért kakilnak be annak a kezében, aki később vigyázni fog rájuk?
Kata felnevetett.
– Tévedtem. Lehet, hogy mégse elég bölcsek… Még rengeteg feladat vár rájuk.
– A fürdés mindenképp! – mondta Kriszti és finoman befogta az orrát egyik kezével.
Kata elnevette magát és kivette az öléből az új lakót, aki a maga szagos módján adta a világ tudtára, hogy valóban sok tanulás vár még rá.
fotó: Pinterest
