Egy családjából kiemelt, és egy számára ismeretlen nevelőszülőknél, egy új környezetben elhelyezett gyermek érzékeny, törékeny. Ezzel semmi újat nem mondtunk. Sérülést szerzett a vérszerinti családjában: bántalmazták vagy elhanyagolták, egy kiemelés pedig újabb traumát okoz a számára.

Egy nevelőszülőnek, főleg abban az esetben, ha kiskamasz gyermek kerül hozzá, akinek komoly kötődései lehetnek vérszerinti családtagjaihoz, esetleg már párkapcsolatban él, vagy lázadásban van, és meg akarja mutatni, hogy ő a maga ura, komolyan kell figyelnie a gyermek szökési kísérleteire, az arra való utalásaira. A statisztikák szerint ugyanis nagyon magas a családból kiemelt, majd az új helyről elszökött gyermekek száma.

Kik és miért szöknek?

A rendőrség tapasztalatai szerint a szökés okai lehetnek:

• a családhoz vagy vér szerinti környezethez való visszatérés
• párkapcsolatba való visszatérés
• a kötöttségektől, szabályoktól való menekülés
• az alkalmazkodási képtelenség
• harag
• korábbi tevékenység folytatása (prostitúció vagy droghasználat)

A speciális gyerekotthonokat leszámítva a gyermekek elhelyezésére alkalmas helyek (gyermekotthon, nevelőszülők, lakásotthonok) nem zárt létesítmények, így a gyermekek szabadon ki-be járhatnak, illetve engedélyezett pár napos eltávozásuk után előfordulhat, hogy önkényesen nem térnek vissza oda.

Kimutatták, hogy a gyermekotthonokból többen szöknek, mint a nevelőszülőktől, de legyünk óvatosak: ez azért is van így, mert az intézetekben főleg az idősebb, magatartási zavarokkal küzdő fiatalokat helyezik el, míg a nevelőszülőknél a kisebb gyermekek találnak otthonra.

Hogyan lehetne megakadályozni?

Külföldi kutatások bebizonyították, hogy a gondozási helyek gyakori változása, az elhelyezés instabilitása az egyik legfőbb rizikótényező – azaz ha nem kerül hosszútávú, biztonságosnak ítélt közegbe a gyermek, az megnöveli a szökési kísérletek előfordulását.

Az elfogadó, biztonságos, állandó családi békét adó közeg mellett persze szükség van egyéb eszközökre is (szabadidős, készségfejlesztő tevékenységekre), megértő beszélgetésre, akár pszichológustól kért segítségre.

A kamaszkorú nem tűri el, hogy élete felett más vegye át az irányítást. Így, ha megfelelő területeken (barátok, sport, zsebpénz, hobby, diák vagy kerti munka) megkapja a kellő önállóságot, nem érzi úgy, hogy vissza kell szöknie családtagjaihoz, vagy fiatalkorúak bandájában kellene kiélnie elfojtott törekvéseit.

Jó tudni ugyanakkor, hogy a fokozott figyelem és törődés teher is lehet egy lázadó fiatal számára. Kellő empátiával, türelemmel lehet kitapasztalni, hogy egy lelkileg sérült kiskamasszal mikor, hogyan lehet elbeszélgetni érzelmeiről, terveiről, fájdalmairól.

Mit kell tenni, ha mégis bekövetkezik a baj?

Minden szakellátásban élő gyereknek van gyámja (törvényes képviselője), aki lehet hivatásos gyám, a nevelőszülő, a gyermekotthon vezetője, harmadik személy, vagy rokon. Ha a gyerek ismeretlen helyre távozik, a gyám kötelessége keresni, illetve kerestetni őt.

A rendőrség adatai szerint a bejelentést követő 1-30 napon belül a gyermekek megkerülnek. Addig azonban többször előfordul, hogy szökésükhöz, önfenntartásukhoz bűncselekményből teremtik elő a szükséges eszközöket, összegeket.

A szökés egy tünet, egy sokkal mélyebb, összetettebb probléma tünete. Ezért a gyermeket visszaszállítással fenyegetni, a szökést, mint cselekményt büntetni nem éppen célravezető. A „szökési spirálba” keveredett fiatal többször is meg fog szökni, ha nem foglalkoznak a probléma gyökerével. A szökés során pedig könnyen keveredhet prostitúcióba, bűncselekménybe, vagy válhat áldozattá.