A nevelőszülői hivatás – igen, ha jól csinálják, akkor nem fizetett foglalkoztatás ez, hanem egy valódi elköteleződés – már alapból nem könnyű. Nem az, hiszen egy nevelőszülőhöz kerülő gyermek sok borzalmas dolgon ment már át: bántalmazás, elhanyagolás, éhezés… ezekből kiutat mutatni, „visszaszeretni őt az életbe” eleve nagy kihívás. Ennek ellenére vannak, akik nem csak egy nehéz sorsú, családból kiemelt gyermek nevelését vállalják fel, hanem sérült gyermeket is a családjukba, házukba, életükbe fogadnak.

Öt dolog, amit érdemes tudni a sérült gyermekeket vállaló nevelőszülőkről:

• Egy nevelőszülő a saját kiskorú gyermekeit is beszámítva legfeljebb 6 gyermek és fiatal felnőtt együttes ellátását biztosíthatja. Ha azonban vállal sérült gyermeket is, ez a szám csökken, a sérült gyermekkel ugyanis több időt kell töltenie, több feladatot jelent a nevelése.
• A nevelőszülő a fogyatékos vagy tartósan beteg gyerek ellátására (oktatás, ruházkodás, élelmiszer, egészségügyi ellátás) úgynevezett nevelési díjat kap, amely az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 140%-a. Ezen felül minden nevelőszülő kap bért is, (ami tulajdonképpen a munkájáért járó klasszikus munkabér), mely havonta legalább a minimálbér 30%-a, pluszban pedig minden vállalt sérült gyermek után kap még többletdíjat (havonta legalább a minimálbér 5%-át).
• Célszerű akkor vállalni fogyatékos vagy tartós beteg gyermeket, ha a nevelőszülőnek van lehetősége speciáis ellátáshoz juttatni őt (van a környéken olyan iskola, ahol fogadják, elérhető közelségben van orvos, terapeuta, megfelelő a közlekedés vagy a családban van autó). Sokat segít az is, ha a közelben vannak hasonló helyzetben lévő családok, segítő közösségek.
• Szakemberek tapasztalatai szerint érzelmileg mélyebb lehet a kapcsolat a nevelőszülő és a fogyatékos gyermek között. A fogyatékos gyermekek ugyanis sokszor sokkal jobban ragaszkodnak a nevelőszülőkhöz, mint más gyermekek, és családba kerülve ők gyorsabb, látványosabb fejlődést is „produkálnak”. Ez sikerélményt jelenthet a nevelőszülőknek.
• A sérült gyermekek – természetesen a többi gyermekhez hasonlóan – sokkal boldogabbak, jobban fejlődnek családi közegben, mint intézményi keretek között. A családba fogadásuk nagy felelősség, de nevelésük nem feltétlenül nehezebb, mint egy lelkileg sérült, elhanyagoló vagy bántalmazó közegből érkezett gyermek nevelése, segítése.