Öt film nevelőszülőkről és nevelt gyerekekről

A mély, érzelmes drámától a kacagtató helyzetkomikumban bővölködő filmeken át sok-sok alkotást nézhetünk meg a nevelőszülőségről, a gondozásba vett gyermekek szomorú, kalandos, nem hétköznapi életéről. Most ebből szemezgettünk.

Az anyukám (finn-svéd filmdráma, 2005)

Amikor a második világháború elején a Szovjetunió megtámadta Finnországot, sok finn szülő a gyermekét a biztonságot jelentő, semleges Svédországba küldte. Közöttük volt a kilencéves Eero is, akinek az édesapja elesett a fronton. A kisfiú nevelőszülőkhöz, a Jönsson házaspárhoz kerül a távoli vidéken. Nevelőapja, Hjalmar szerető és gondoskodó természet, ám nevelőanyja ridegen viselkedik vele. Nemrégiben veszítette el ugyanis egyetlen gyermekét. Kirsti és Eero nehezen találja meg a közös hangot, az asszony csak lassan fogadja el a kisfiút.

Vademberek hajszája (új-zélandi vígjáték, 2016)

Ricky, a dacos városi kölyök új nevelőszülőkhöz kerül, Új-Zéland vadregényes tájaira. A kezelhetetlen srác a kissé furcsa, de szeretetteljes Bella néni és új kutyája, Tupac körében hamar otthonra lel, bár a zsémbes és magának való Hec bácsival nehezen találja a közös hangot. Amikor egy váratlan tragédia miatt Rickyt újra a gyermekvédelem felügyelete fenyegeti, a javítóintézet elől inkább hegyekbe menekül. Hec bácsi persze könnyedén rátalál, ám egy veszekedés és baleset miatt hetekre a dzsungelben ragadnak. Országos körözést adnak ki rájuk, és az újonnan törvényen kívülivé vált párosnak választania kell: vagy a saját fejük után mennek, vagy összefognak és megpróbálják együtt túlélni a nagy kalandot.

Csend (amerikai thriller, 2005)

Hősnőnk a fiatal, gyönyörű és siketnéma Dot, aki apja halála után kénytelen odaköltözni a keresztszüleihez és a korántsem barátságos unokatestvéréhez, Ninához. A beilleszkedés egyáltalán nem megy könnyen a lány számára, az iskolában is ellenségesen fogadják, és az idő múlásával egyre inkább érezhetővé válik, hogy az új családja valamilyen szörnyű és sötét titkot rejteget előle. Bár a film inkább amolyan B-kategóriás darab, a sztori feszes és olyan remek színészek tűnnek benne fel, mint Edie Falco (Maffiózók) és Martin Donovan a nevelőszülők szerepében, vagy a szőke Elisha Cuthbert, mint a manipulatív, de érzelmileg mégis sebezhető „féltestvér”.

Mostohák (magyar dokumentumfilm, 2000)

Harminchárom hivatásos nevelőszülőnél kétszázhetven gyerek nevelkedett Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nagy békességben, egészen addig, míg az önkormányzatoknak előírt takarékossági intézkedések sajátos helyi értelmezése következtében el nem bocsátották őket.
A hivatalosok okoskodása bevált, a családonként átlag hét gyereket nevelő, fizetés, társadalombiztosítás és nyugdíjjogosultság nélkül maradt nevelőszülők nem küldték vissza a hozzájuk nőtt gyerekeket az intézetbe, ingyen is magukra vették az állam kötelezettségét. Sokan közülük már munkanélküli segélyt sem kapnak, elhelyezkedni pedig ennyi gyerek mellett nem tudnak, nincs, aki alkalmazza őket. Egyikük azonban megmakacsolja magát. Ez az asszony mindig harcba száll az igazságért. A nyolc, tizenhárom illetve tizennégy éve nála nevelkedő gyerekek intézetbe kerülnek, ha az önkormányzat vissza nem állítja nevelőanyjuk állását.

Dal egy agyonvert fiúért (ír-angol-dán-spanyol filmdráma, 2003)

A spanyol polgárháborúból hazatérő Franklin énektanárként helyezkedik el a keresztény szerzetesek által irányított St. Jude Fiúiskolában. Megdöbbenve tapasztalja a rengeteg kegyetlenséget és brutalitást, amely az intézmény falai között, a nevelés álcája alatt történik. Franklin írni és olvasni tanítja a rábízott gyerekeket. Kollégái nem nézik jó szemmel a ténykedését, mert szabad gondolkodásra, a tudás szeretetére neveli a fiúkat, és ez a lehető legveszélyesebb az intézmény rendjére nézve.