Mennyire elérhető a családi típusú gondozás a különböző kontinenseken? Milyen kihívásokkal küzdenek az egyes régiók, és hol találunk előremutató megoldásokat? Ebben a részben régiónként nézzük meg a nevelőszülői ellátás helyzetét – tanulságokkal és reményt adó példákkal.

Európa – a reformok élén, de nem egységesen

Európában sok országban sikerült visszaszorítani a gyermekotthonok szerepét, és előtérbe helyezni a nevelőszülői rendszert. A nyugat-európai országok, például Írország, Hollandia vagy az Egyesült Királyság, már évtizedek óta jól működő, támogatott rendszert tartanak fenn. Ezekben az országokban a gyermekek többsége ideiglenes vagy hosszú távú nevelőszülőknél él.

Ezzel szemben Kelet- és Délkelet-Európa országai, például Románia, Bulgária, Ukrajna még mindig jelentős arányban támaszkodnak intézményekre, bár az elmúlt évtizedekben itt is megkezdődtek a reformok. Sokszor a nevelőszülői rendszer még alacsony presztízsű, alulfizetett és kevés támogatással működik.

Ázsia – túlnyomórészt intézményi elhelyezés

A világ legnépesebb kontinensén az alternatív gondozás döntő része még mindig intézményekhez kötődik. Különösen Dél- és Délkelet-Ázsiában (pl. India, Nepál, Indonézia) jellemző a gyermekotthonok dominanciája.

A kulturális hagyományok sokszor inkább a tágabb rokonságra, közösségi nevelésre építenek, de az államilag támogatott nevelőszülői programok még nem elterjedtek. Néhány országban, például Japánban vagy Kínában megkezdődtek a reformok, de ezek lassan haladnak, és gyakran csak a nagyvárosokra korlátozódnak.

Afrika – családorientált kultúra, strukturális nehézségekkel

Afrikában a hivatalos gyermekvédelmi rendszerek sok helyen fejletlenek, azonban a közösségi és rokoni nevelés kultúrája nagyon erős. Sok országban a gyerekeket tágabb család vagy ismerősök veszik magukhoz – ez viszont sokszor nem jelent formális nevelőszülőséget.

A hivatalos nevelőszülői ellátás ott sem elérhető mindenhol, ahol szükség lenne rá. Ennek oka gyakran a forráshiány, az oktatás hiánya és a rendszerszintű támogatás elmaradása.

Latin-Amerika – változó hozzáférés, bátor kezdeményezések

Latin-Amerikában országonként eltérő a helyzet. Brazília és Uruguay például törekszik a családalapú gondozás erősítésére, és léteznek pilot-programok a nevelőszülői ellátás fejlesztésére. Ugyanakkor sok régióban még mindig az intézmények jelentik az elsődleges megoldást – különösen Peru, Bolívia vagy Honduras esetében.

A civil szervezetek szerepe jelentős: gyakran ők azok, akik képzést, támogatást és közösségi érzékenyítést biztosítanak, hogy a családi típusú gondozás társadalmi elfogadottsága növekedjen.

Összefoglalva – különböző utak, hasonló célok

Világszerte egyre több ország ismeri fel, hogy a gyermekeknek családban van a legjobb helye – de az oda vezető út régiónként és országonként nagyon eltérő. Miközben egyes helyeken a nevelőszülőség már megbecsült hivatás, máshol még csak most kezdenek hinni a család erejében.

Következő rész tartalmából:

A cikksorozat záró részében a hangsúlyt arra helyezzük, hogyan lehetne erősíteni a nevelőszülői rendszert világszerte – és milyen közös elveket fogalmaz meg az IFCO jelentése a gyermekek érdekében.