Persze, a válasz egyértelműnek tűnik: a gyermekeknek jobb, ha nevelőszülőkhöz kerülnek, nem egy intézménybe, ahol kevésbé megoldható, hogy mély, bizalmi kapcsolat alakuljon ki, amelyből később, felnőttként is táplálkozhat a vérszerinti családjából kiemelt gyermek.

Nem árt azonban tisztán látni, mit ad az egyik, és mit a másik „megoldási kísérlet”, mikor, miért, kihez kerül egy családjából kiemelt gyermek. Ezt gyűjtöttük össze ebben a cikkben.

1. A gyermek vérszerinti családjából való kiemelésről a területileg illetékes gyámhivatal dönt. Ennek oka lehet a vérszerinti szülők halála, de a kiskorú elhanyagolása, bántalmazása is.
2. A gyermek a gyermekvédelmi rendszerbe ezen felül bekerülhet a szülő vagy maga a gyermek kérésére is.
3. Az intézményi és a nevelőszülői kapcsolat lényege is az, hogy a gyermek átmeneti elhelyezést kap, mindaddig, amíg a vérszerinti szülei helyzete nem rendeződik. Ez évekig is eltarthat. Ha nem következik be, akkor a gyermek örökbe adható lesz, és örökbefogadó szülőkhöz kerül (titkosan, azaz a vérszerinti szülők nem tudják, nem tudhatják, hova került a gyermekük, akit addigra már évekig nem látogattak).
4. Utógondozottként mindkét ellátási formában támogatást kaphat a gyermek, azaz továbbtanulhat, és a társadalomba való beilleszkedéséig kap háttértámogatást.
5. A nevelőszülő feladata vérszerinti gyermeke(i)hez hasonló módon a nevelt gyermek gondozása, taníttatása, kötődő módon nevelése. Intézményi keretek között (tehát gyermekotthonban) nehezebben kivitelezhető a folyamatos, mély, kötődő gondoskodás, hiszen a gyermek ott-tartózkodása alatt több gondozó is megfordul az intézményben, akár napszakok szerint mások. Így a szülői kapcsolatra oly jellemző intim, nyitott, őszinte szeretetet a gyermek nem tudja megkapni.
6. Az intézményi és a nevelőszülői rendszer közös pontja továbbá, hogy a gyermekhez gyermekvédelmi gyám van kirendelve, és a gyermekkel kapcsolatos döntést ő, vagy az ő bevonásával hozzák meg (pl. egy orvosi kezeléssel kapcsolatban).
7. A nevelőszülőtől elkerülhet a gyermek, ha az „nem bír vele”, illetve, ha életében olyan események következnek be, amely a gyermek nevelését nem teszi lehetővé.
8. Mindkét nevelési forma tiltja a gyermek fizikai, érzelmi, szexuális bántalmazását (tehát akár egy pofont is).
9. Mindkét nevelési forma engedélyezi és biztosítja a vérszerinti szülők számára a gyermek láthatását.
10. A gyermekotthonok és a nevelőszülői hálózatok is, ideális esetben persze, igyekeznek férfiakkal és nőkkel is dolgozni, hogy a gyermekek lássák az egészséges családmodellt, legyen apaképük, anyamintájuk. Ennek ellenére nevelőszülő lehet egyedülálló nő is, a gyermekotthonokban pedig nem feltétlenül dolgozik férfi munkatárs.