Miért lesz valaki nevelőszülő, és miért folytatja ezt minden nehézség ellenére? A minap szembejött velem a neten egy amerikai blog, ahol egy cikk hosszan taglalta, hogy ki milyen okból kifolyólag választja a nevelőszülői hivatást.
„A statisztikai adatok így néztek ki:
1. 11,4 % A saját vagyoni javainak a megosztása miatt
2. 13,2 % A gyermekek családjainak helyreállítása miatt
3. 17,5 % Bibliai indíttatás miatt
4. 25,4 % Van nevelőszülő ismerőse, és ez indította, hogy ő is nevelőszülő legyen
5. 32, 5 % A gyerekek megérdemlik, hogy családjuk legyen” Forrás
Ezután megkértem a Benedetto Gyermekvédelmi Szolgálat nevelőszülőit, hogy írják le nekem, ők miért lettek nevelőszülők. Végül olyan sok megható, és őszinte válasz érkezett, hogy ezzel a cikkel egy cikk sorozat indul.
Íme az első 5 vallomás, és jövő héten tovább olvashatjátok nevelőszülőink gondolatait:
“1997 október 11-én hoztuk haza az első gyermekünket, egy gyönyörű szép kislányt. A mi drága Beánkat, aki már 28 éves. Nekünk nem volt még addig gyermekünk, és az a boldogság felejthetetlen, amit akkor átéltünk. A kicsi Bea akkor volt 2 éves és 4 hónapos. Ő meghozta a gyermekáldást, 13 év után született meg a saját gyermekünk.
Összesen 29 gyermeket neveltünk haza, örökbe és nagykorúvá is váltak velünk. Ha újra kezdeném, akkor is nevelőszülő lennék, mert számomra a gyerekek segítése és szeretete maga az élet! Igen, vannak nehézségei, de minek nincs? De a sok mosoly, ölelés, gyermeki kacaj mind-mind meggyógyít mindent! Sok kisgyermeknek
szeretnénk még boldog családot nyújtani.”
„8 éve lettem nevelőszülő. 3vérszerinti és egy örökbe fogadott gyermekem van. Hogy miért lettem nevelőszülő? Mert tele voltam energiával, szeretettel, nagy házzal, anyagi biztonsággal, segíteni akarással. Nagyon fájt látni, a környezetemben is gyerekeket, akik szenvedtek, fáztak, van hogy éheztek is. Már akkor is, akin tudtam
segítettem, de haza nem vihettem őket. Ezért úgy döntöttünk nevelőszülők leszünk.”
„Személyes érintettség vitt erre az útra másfél éve. Gyerekként én is megjártam a gyötrelmet, az intézetet (akkor még így hívták), és a nevelőszülőket is. Aztán sok-sok év után találkoztam az igazán őszinte és elfogadó szeretettel, amely képes volt törölni és felülírni. Ki vagyok én, hogy ezt a csodát ne adjam tovább, ha a birtokomban van?
S, hogy miért mondok továbbra is igent?
Nehéz ezt megválaszolni, a szemébe kell nézni. Látni benne magadat, a munkádat. Hogy töröltél, felülírtál, hogy valami csodát alkottál…”
„Mi március óta vagyunk nevelőszülők. A második házasságomból nem született közös gyerekünk. Szeretjük a nyüzsgést, a gyerekek a mindenünk. Akartuk a biztonságot a gyerekeknek, a törődést. A gyerek nem választhat, hova születik.Nekünk fel kellett készíteni magunkat a befogadásra, mert a ragaszkodás a szeretet, elengedés, ha szükséges. Adtunk magunknak egy kis időt. Rájöttünk, a közösen eltöltött idő mindent felülmúló. Azt nem veheti el senki sem.Valamit tudunk adni, ami elkíséri a jövőben a gyerekeket. Az örömök, jókedv, de még a nehéz pillanatok is.
Minden nap egy plusz nap, amit kaphatunk tőlük és adhatunk viszont. Köszönet èrte.”
„Segíteni szeretnék azoknak a gyerekeknek, akiknek én tudok és akiket hozzám küld az Isten, a sors, az élet. 25 hónapja és 14 napja vagyok nevelőszülő. Ami itt tart, az az elhivatottság és a gyerekek szeretete.”
