Legyen világosság!

A szexuális felvilágosítástól mindenki tart. A gyerek is, mert ciki, kínos, és az anyjától-apjától nem akar „ilyen dolgokról” hallani, a felnőttnek meg azért kellemetlen, mert sokszor nincsenek is szavai „erre az egészre”, ugyanakkor tudja, hogy a téma fontos, és, kis túlzásokkal élve: életet menthet.

Igen, életet menthet, hiszen egy megfelelő, laza, részletes, ok-okozatokat is átláttató magyarázatnak köszönhetően a fiatal (vélhetően) nem megy bele korai, vagy védekezés nélküli szexuális kapcsolat(ok)ba, illetve nem kap el fertőzéseket, vagy, ha mégis teherbe esik, tudja, kitől kérjen tanácsot, kinek szóljon, mit tegyen. Röviden: ezt senki nem ússza meg.

Egy problémás közegből, zűrös családból érkező gyermeknek pedig kiemelkedően fontos, hogy alapos, világos felvilágosításban részesüljön. A családból kiemelt, és nevelőszülőknél elhelyezett, vagy intézményi keretek között élő fiatal nagyobb veszélyben van, mint egy erős, funkcionális családban élő serdülő. Az instabil kapcsolatokban (bántalmazó, elhanyagoló szülők, költözések miatt váltakozó haveri kör)  „vegetáló” lányok és fiúk ugyanis szomjaznak a szeretetre, és ezt a szomjat legtöbbször korai szexuális kapcsolatokban próbálják meg csillapítani.

Nevelőszülőként ezért kifejezetten nagy és sürgető a felelősség, hogy a nevelt gyermekeket szexuálisan felvilágosítsuk. Persze, nem feltétlenül kezdeményezve a dolgot, de mindig a korának megfelelő, a kérdéseire egyértelműen választ adó módon.

A pszichológusok szerint tíz éves kor alatt semmiképpen nem szabad a gyerekeket a fájdalmas/kínos részletekkel traktálni, mert nagy lelki károkat okozhatunk bennük. Kérdéseikre tehát egyszerű választ kell adni, annyi pont elég is lesz nekik. Van, hogy hónapokon át nem is kérdeznek többet.

Fontos, hogy se ne legyünk túl prűdek, se ne túl „lazák”, amikor válaszokat adunk. Mindkét esetben hibát követünk el: ha tabuként éljük meg a szexualitást, vagy épp ellenkezőleg, nagyon vulgárisan fogalmazunk, a gyerek prűd, felvilágosulatlan, vagy éppen vulgáris és a szexualitástól félő koravének lesznek.

Ha nincs jobb ötletünk, fordulhatunk felvilágosító könyvekhez, melyek gyermeki nyelven írják le és „fogyasztható” képekkel illusztrálják a szexualitást.

A tizenhárom-tizenöt évesek már legtöbbször nem kérdezősködnek, hanem kipróbálják a szexualitást – elengedhetetlen, hogy eddigre már tisztában legyenek a védekezéssel, a gyermeknemzéssel, az örömszerzéssel és a nemi betegségekkel kapcsolatos alapvető dolgokkal. Azt is el kell nekik mondani, hogy bizalommal fordulhatnak hozzánk, ha bármi kérdésük, bajuk van.

Egy családból kiemelt gyermek sorsában tragikus módon sokszor benne van a bántalmazás is: figyeljünk a jelekre, és ha feltételezhetően szexuális abúzus érte, kérjük ki orvos, pszichológus tanácsát, forduljunk szakemberhez. A molesztálást a gyerekek nem tudják kitalálni: amelyik gyerek a normálistól eltérő szavakkal és kifejezésekkel él, illetve szexuális mozdulatokat „játszik el”, azt minden bizonnyal szexuális bántalmazás ért. Ebben az esetben természetesen szakszerű segítséget kell bevonni.