Mielőtt szülővé váltunk volna a férjemmel, két könyvet olvastunk el mind a ketten. Az egyik Florence Littauer: Személyiségünk rejtett tartalékai szülőknek, és a másik, Gary Chapman: Gyerekekre hangolva, A gyerekek 5 szeretetnyelve. Ma ezekhez a könyvekhez hoztam kedvcsinálót, mivel ezek nagy mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy megértsd a nálad nevelkedő gyermekek viselkedését és a dolgokhoz való viszonyulását.

Florence Littauer: Személyiségünk rejtett tartalékai szülőknek

“Előbb-utóbb minden szülő felteszi magának ezt a kérdést. Mikor már azt gondolnánk, hogy ismerjük és kezelni tudjuk gyermekünket, akkor ér a legnagyobb meglepetés! Miért nem úgy viselkedik, ahogy elvárjuk tőle? Miért különbözik ennyire a testvérétől.”- olvashatjuk a kötet hátoldalán.

És miről szól a könyv?

Florence a Hippokratész óra jól ismert négy személyiségtípust használja fel, és ezeken keresztül magyarázza el a gyermekek viselkedését. Ugyanis a gyerekek nem egyformák, hiába szeretjük őket folyamatosan egymáshoz hasonlítgatni. Minden gyerek egyedi, teljesen más személyiségjegyekkel, még ha vér szerinti testvérekről van szó, ott is ég és föld lehet közöttük a különbség. Miért? Mert bizony teljesen máshogy viselkedik és reagál egy szangvinikus, egy kolerikus, egy melankolikus és egy flegmatikus gyerek ugyanarra a helyzetre.

Azonban, ha megismerjük a gyerekünk fő személyiségtípusát, már sokkal kevésbé lesz meglepő és kiszámíthatatlan a viselkedése, sőt ezt ismerve sokkal jobban tudunk segíteni neki önmaga kibontakoztatásában.

És talán nem árulok el nagy titkot, de a könyv olvasása közben a saját személyiségtípusunkat is megismerjük, így az ezek miatt közöttünk adódó konfliktusokat is egészen más szívben fogjuk látni.

De ne ijedj meg, ezen a göröngyös önismereti úton a szerző humorral vezet végig, így egy izgalmas, sokszor megmosolyogtató, megnevettető élményre számíthatsz a könyv olvasása közben, és nem utolsó sorban jobban megérted magadat és a gyermekedet is.

Gery Chapman: Gyerekekre hangolva

Gery Chapman: Gyerekekre hangolva című könyvéből pedig megtanulhatod, hogyan szeresd jól a nálad nevelkedő gyermeket. Mindannyian más formában értjük és kommunikáljuk a szertetetet.

Vannak, akik számára az ölelés, de van aki számára az elismerő szavak, a minőségi idő, van akinek az ajándékozás és van akinek a szívesség a szeretetnyelve. Azaz akkor érzi magát szeretve, ha az imént felsorolt szeretetnyelvvel viszonyulunk hozzá.

És hogy honnan tudhatjuk meg, hogy a másiknak mi a szeretetnyelve? Úgy, hogy odafigyelünk rá, ugyanis azzal kommunikálja felénk a szeretetét.

Két vér szerinti fiam van, az egyiknek a testi érintés a szertenyelve, ő az a tipikus “matrica gyerek”. Ő az, aki ha tehetné, belém bújna, folyton ölel, puszil mindenkit a családon belül. Ha lehetne, egész nap az óvó néni ölében ülne. Ebből viszont rengeteg konfliktusa van a bátyjával, akinek ez teher, és emiatt jól összevesznek. Ilyenkor jön a kicsi sírva, és panaszkodik “nem engedi meg, hogy átöleljem, amikor én SZERETEM”.

A nagy fiamnak ezzel ellentétben az elismerő szavak a szertenyelve. Engem még soha életemben nem dicsért annyit senki, mint amióta ez a gyerek beszélni tud. Már elnyertem tőle a legjobb szakács, a legjobb anya és az összes legjobb elismerést, amit ember hallhat a földön.

És igen, nekem vele a nehezebb, mert míg nekem is a testi érintés a szeretetnyelvem, a minőségi idő mellett, így komoly odafigyelést és erőfeszítést igényel, hogy nagyon sok pozitív visszajelzést adjak neki, és ne csak a hibáira hívjam fel folyton a figyelmét. És ő emiatt sokkal inkább maximalista és teljesítmény orientált, mert sajnos az iskolában az ő értelmezésében csak akkor kap “szeretetet” ha jól teljesít.

Mind két könyvet kötelező olvasmányként adnám mindenki kezébe, mert mindkettő magában hordozza azt a lehetőséget, hogy épüljenek általuk a kapcsolataink a családunk tagjaival és a környezetünkben élőkkel egyaránt.