Minden családnak megvannak a szokásai és hagyományai az ünnepekre. Minden friss házas találkozik azzal a nem kis kihívással, hogy a családjaik hagyományait és szokásait hogyan adaptálják az új, közös életükbe, amit majd tovább adnak saját gyerekeiknek is. De mi a helyzet akkor, ha a családunkba nevelőszülőként egy olyan gyermek érkezik, akiknek már vannak emlékei az otthoni karácsonyról?
Az első és legfontosabb, hogy ami számára jó és szép emlék, azt igyekezzünk megőrizni, és ha megoldható, akkor építsük be az ünnepünkbe az ő általa hozott, és neki kedves szokásokat.

Érdemes már az adventi időszakban időt szánni arra, hogy beszélgetünk vele arról, milyen volt náluk otthon a karácsony. A láthatásokon a szüleit is kérdezzük meg arról, hogy náluk hogyan teltek az ünnepek, van-e olyan, amit szeretnének, ha megőriznénk a gyermekük karácsonyában.

Ha még óvodás korú gyermeket nevelünk, akkor kérjük meg, hogy rajzolja le, milyen volt náluk a karácsony, ha emlékszik rá. A gyermek rajzából látni fogjuk, hogy pozitív vagy negatív volt-e otthon az ünnep hangulata. Ha már
ügyesen rajzol, akkor ezen az “ablakon” keresztül betekintést nyerhetünk a korábbi lóéletébe, hogy az ünnepi időszak napjai a veszekedések, és esetleg az alkohol fogyasztás körül forogtak-e, vagy volt valami olyan családi hagyomány, ami a gyermek számára fontos volt és jó.

Ha a gyermekben az ünnepek közeledte feszültséget szül, akkor érdemes odafigyelni arra, hogy ezeket a rossz érzéseket felülírjuk, és megmutassuk neki, hogy milyen egy meghitt, családi ünnep, ami az egymásra figyelésről és az egymás elfogadásról szól.

Ha nem hozott magával “hagyományt”, akkor adjunk neki mi magunk olyan mintákat az ünnepek megélésével kapcsolatosan, amit végül majd felnőttként tovább vihet a saját családjába.

Áldott karácsonyt kívánok mindenkinek!