Az állami gondozottak útja a hajléktalanságba vezethet?

A KSH adatai szerint 2021-ben 21041 gyerek nevelkedett gyermekvédelmi szakellátásban, akik közül 14866-an éltek csak nevelőszülőnél.

2016. december 31-ig kellett volna Magyarországnak teljesíteni, hogy minden családjából kiemelt 12 éven aluli gyereket nevelőszülőnél helyezzen el, azonban ez 2021.év végéig sem tudott megvalósulni, még a 3 éves kor alatti, szakellátásban élő 2420 gyerek közül is 306-an gyermekotthonban éltek – mert NINCS elegendő nevelőszülő. Hogy milyen következményekkel jár, ha egy gyermek a családjából való kiemelés után nem kerülhet családba, és végül intézetben válik nagykorúvá? Erre kerestem ma a választ.

Minden gyerekre a hajléktalanság vár, akik intézetben válnak nagykorúvá?

Minden év február 3-án szociális munkások indulnak el Magyarország nagyvárosaiban illetve a főváros utcáin, valamint az ország valamennyi hajléktalanokat ellátó intézményében 1999 óta, hogy felmérjék a hajléktalan emberek életkörülményeit és azok változását.

A 2021-ben készült felmérés arra is kereste a választ, hogy milyen összefüggés van a hajléktalanság és aközött, hogy valaki élete során állami gondozott volt-e. Erről Győri Péter, az Esély című társadalom- és szociálpolitikai folyóiratban írt összegző tanulányt [pdf].

A vizsgálat rendkívül érdekes eredményt hozott.

“Első megközelítésben a kapcsolat nem szoros. A hajléktalan emberek körében igen alacsony azok aránya, akik közvetlenül az állami gondozást követően kerültek volna ebbe az élethelyzetbe. 2020-ban az értékelhető választ adók (6920 fő) mindössze 4,3%-a (299 fő) jelölte meg hajléktalanná válása okaként azt, hogy állami gondozásból került ki. Ezen belül is az egy éven belül hajléktalanná vált emberek körében (997 fő) csupán 30 olyan válaszadó található, aki az állami gondozásból való kikerülést jelölte meg hajléktalanná válása okaként.”

Vagyis nem jellemző, hogy valaki közvetlenül az állami gondozásból kikerülve váljon hajléktalanná.

Azonban teljesen más eredmény mutatkozott, amikor a kérdés arra vonatkozott, hogy a megkérdezett személy „volt-e valaha állami gondozott?” Itt már 1521 hajléktalan ember válaszolt igennel. Összességében a megkérdezettek 20,5 százaléka volt hosszabb-rövidebb ideig állami gondozott, és ez ugyancsak magas arány.

Végül azt is vizsgálták, hogy akik állami gondozás után igen fiatalon (20-29 évesen) lettek hajléktalanok, milyen eséllyel tudtak kitörni a hajléktalan létformából. Becslések szerint a hajléktalanok között a korábbi állami gondozottak kétharmada “50 éves korában is hajléktalanként él, és közülük minden második ember 60 éves korára is hajléktalan marad”.

Milyen okok állnak ennek a hátterében?

A kutatás teljesen nyilvánvalóan rámutat ennek az okára:

1. Alacsony iskolai végzettség

A hajléktalanok “62%-a legfeljebb a nyolc általánost végezte el (közülük minden 6. még azt sem). A közvetlenül az állami gondozásból hajléktalanná váltak 70%-a nem jutott tovább a nyolc általánosnál, közülük minden 5. még az elemi iskolát sem végezte el (3. táblázat).

2. A végzettség hiánya rontja amunkaerőpiacon való érvényesülést
3. Pszichiátriai betegségek

Ha elhangzott a kérdés: „Volt-e pszichiátriai kezelésen?”, akkor a valaha állami gondozottak közül többen (35%) válaszolták, hogy igen,„Kezelték-e idegosztályon, neurológián?”, s az erre a kérdésre adott válaszok hasonló eredményt mutattak: az állami gondozási háttérrel nem rendelkező hajléktalanok 29%-át kezelték már idegosztályon, ez önmagában is igen magas arány, de a volt állami gondozott hajléktalanok körében az idegosztályon kezeltek részaránya (37%) egészen kiemelkedően magas. Itt is az 50–59 éves korcsoportban a legmagasabb ez az arány (40%).

4. Fogyatékosság

„Tud-e arról, hogy van valamilyen értelmi fogyatékossága vagy tanulási nehézsége?”, melyre a volt állami gondozottak kétszer akkora arányban válaszoltak igennel.

5. Szenvedélybetegség

Bár a viszgálat külön nem tért ki erre a kérdésre, de tudjuk korábbi vizsgálatokból, hogy a hajléktalan személyek közel 70 %-a él valamilyen szerhasználattal, többnyire alkohol fogyasztás jellemzi őket, azonban minél fiatalabb korosztályt nézünk, annál nagyobb hangsúlyt kapnak az olcsó designer drogok.

A tanulmány összegzése megállapítja, hogy talán nem vezet egyenes út a hajléktalanságba az állami gonozásból, azonban az “igen alacsony iskolázottság, a biztonságos érzelmi és anyagi háttér teljes hiánya, a sokszor sérült lelki és pszichés állapot, valamint az etnikai hovatartozás hátrányai végül is, ha kerülő úton is, de igen gyakran mégiscsak a hajléktalanságba vezetnek az állami gondozottak számára.”

Tegyünk ellene.

Legyél te is nevelőszülő.