A veszteség minden ember számára ismerős érzés. Veszteséget élünk át, ha elveszítünk egy szeretett személyt, egy dédelgetett kapcsolatot vagy a megszokott biztonságérzetünket. A családjukból kiemelt gyermekek számára a veszteség különösen pusztító lehet. Minden esetben zavartnak, tehetetlennek érzik magukat és azt élik meg, hogy egyedül vannak. Ennek a veszteségnek messzemenő és hosszan tartó hatásai lehetnek a gyermek fejlődésére, mentális egészségére és általános jólétére.

Az egyik legmélyebb veszteség, amelyet a gyerekek elszenvednek, amikor kiemelik őket a családjukból, a kötődés elvesztése. A kötődés azt a mély érzelmi köteléket jelenti, amely a gyermek és az elsődleges gondozója, általában a szülője vagy szülei között alakul ki. Ez a kötelék kulcsfontosságú a gyermek érzelmi, szociális és kognitív fejlődéséhez, és biztonságot nyújt számára. Amikor egy gyermeket kiemelnek a családjából, hirtelen elszakad attól a személytől vagy személyektől, akik egész addigi életében biztonsága forrását jelentette. Ez a veszteség félelmet, zavart és tehetetlenséget okozhat a gyermekben, és jelentős traumát okozhat fejlődésben lévő agyában is.

Egy másik jelentős veszteség, amelyet a gyerekek megtapasztalnak, amikor kiemelik őket a családjukból, a közösség és az összetartozás érzésének elvesztése. A családjukból kikerülő gyermekek gyakran ismeretlen környezetbe kerülnek, távol barátaiktól, szomszédaiktól és a tágabb családtól. Egyúttal a gyerekek elszakadnak azoktól az emberektől és helyektől is, amelyeket megismertek és szerettek. Az összetartozás érzésének elvesztése mélyreható hatással lehet a gyermek önbecsülésére és identitástudatára, megnehezítve új kapcsolatok kialakítását, valamint, hogy jól érezzék magukat új környezetükben.

A családjukból kiemelt gyermekeket jobb esetben nevelőszülőkhöz, rosszabb esetben csecsemő- és gyermekotthonokba helyezik, amelyek nem biztos, hogy alkalmasak arra, hogy ugyanolyan szintű gondozást és támogatást nyújtsanak, mint ha családba kerülhettek volna. Ez további traumákat eredményezhet, mivel a gyerekek úgy érezhetik, hogy új környezetükben nem támogatják őket vagy nem törődnek velük.

Összefoglalva, az a veszteség, amelyet a gyerekek elszenvednek, amikor kiemelik őket a családjukból, mélyreható és tartós hatással lehet az életükre. A kötődés, a közösség és az identitás elvesztése jelentős traumát okozhat, amik a gyerekekben félelmet, zavartságot kelthet, és így egyedüllétet eredményezhet. A családjukból való kiszakítás okozta károk mérséklése érdekében fontos, hogy a gyermekek stabil és támogató gondozási helyre kerüljenek, ahol kielégítik érzelmi, pszichológiai szükségleteiket.

Azon dolgozunk, hogy támogassuk a gyerekeket ezekben a nehéz időszakokban, segítsük a veszteség okozta sebek begyógyítását, és akkor egy szebb jövőt építhetünk számukra.