„Csak manipulál.”
Talán ez az egyik leggyakrabban elhangzó mondat, amikor egy nehéz sorsú gyermek viselkedéséről beszélünk. Ha hazudik, ételt rejt el, mindent irányítani akar, vagy dührohamot kap egy apróságnak tűnő helyzetben, könnyű azt gondolni, hogy szándékosan próbálja a környezetét befolyásolni.
De mi van akkor, ha ezek a viselkedések nem rossz szándékból fakadnak?
Mi van akkor, ha valójában egy olyan gyermek áll előttünk, aki egyszerűen azt teszi, amit korábban meg kellett tanulnia a túléléshez?
A gyermek mindig alkalmazkodik
A gyermek idegrendszere hihetetlenül rugalmas. Folyamatosan azt tanulja, hogyan maradhat biztonságban.
Ha kiszámítható, szeretetteljes környezetben nő fel, megtanul segítséget kérni, bízni a felnőttekben, és elhinni, hogy a szükségleteire válasz érkezik.
Ha azonban hosszabb időn keresztül bizonytalanságot, elhanyagolást, bántalmazást vagy ismétlődő veszteségeket él át, egészen más szabályok szerint kezd működni.
A cél ilyenkor már nem a fejlődés, hanem a túlélés.
Amit manipulációnak látunk, annak gyakran oka van
A hűtőből elrejtett étel mögött lehet egy olyan múlt, amikor nem volt biztos benne, hogy holnap is jut ennivaló.
Az állandó irányítási vágy mögött ott lehet az a tapasztalat, hogy az életében korábban semmi sem volt kiszámítható.
A hazugság mögött sokszor nem rosszindulat áll, hanem a büntetéstől való félelem vagy az a korábbi élmény, hogy az igazság kimondása nem vezetett biztonsághoz.
A dühkitörés mögött pedig gyakran egy olyan idegrendszer dolgozik, amely még nem tanulta meg, hogyan szabályozza az erős érzelmeket.
Ezek a stratégiák egykor működtek
Fontos megértenünk, hogy ezek a viselkedések valamikor segítettek a gyermeknek.
Lehet, hogy nélküle nem jutott volna ételhez.
Lehet, hogy a hazugság megvédte egy súlyosabb büntetéstől.
Lehet, hogy a folyamatos készenlét valóban növelte a biztonságát.
A probléma nem az, hogy ezeket megtanulta.
Hanem az, hogy egy új, biztonságos családban már nincs rájuk szükség – az idegrendszere azonban ezt még nem tudja.
Nem a viselkedést kell csak megváltoztatni
Ha kizárólag a viselkedést próbáljuk megszüntetni, könnyen elsiklunk a valódi ok felett.
A gyermeknek nem csupán új szabályokra van szüksége.
Új tapasztalatokra van szüksége.
Arra, hogy újra és újra átélhesse:
- hogy lesz holnap is étel,
- hogy a hibázás után sem veszít el bennünket,
- hogy a felnőttek kiszámíthatóak,
- hogy a kapcsolatok biztonságosak lehetnek.
Ezeket az élményeket nem egyetlen beszélgetés vagy következmény építi fel, hanem százak és ezrek apró hétköznapi pillanatai.
A viselkedés mögé érdemes nézni
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincsenek szabályok vagy következmények. A gyermeknek szüksége van keretekre.
De amikor egy nehéz viselkedéssel találkozunk, érdemes feltenni magunknak egy másik kérdést is:
Nem azt, hogy „Mit akar ezzel elérni?”, hanem azt, hogy „Milyen szükségletet vagy félelmet próbál ez a viselkedés kifejezni?”
Sokszor éppen ez a szemléletváltás az első lépés afelé, hogy ne csak a tünetet kezeljük, hanem valóban segítsünk gyógyulni.
