Barion Pixel

„Miért hazudik ennyit?” – Egy gyakran félreértett viselkedés a nevelt gyermekeknél

miért hazudik a nevelt gyerek

Az egyik leggyakoribb kérdés, amit nevelőszülők hallanak:
„Miért hazudik ennyit ez a gyerek?”

Sokakat meglep, hogy egy gyermek egészen jelentéktelen dolgokban sem mond igazat. Letagad valamit, ami nyilvánvaló. Kitalál történeteket. Mást mond az iskolában és otthon. Néha olyan dolgokban is hazudik, aminek látszólag semmi értelme.

Kívülről ezt könnyű egyszerű rossz nevelésnek vagy tudatos manipulációnak látni.

Pedig a háttér sokszor jóval mélyebb.

Az állami gondozásba kerülő gyermekek közül sokan olyan környezetből érkeznek, ahol az igazság kimondása nem volt biztonságos. Volt, ahol a hibákért kiszámíthatatlan büntetés járt. Volt, ahol a gyermek azt tanulta meg, hogy a túléléshez alkalmazkodni kell, kitalálni dolgokat, eltitkolni érzéseket vagy eseményeket.

A hazugság sokszor nem rosszindulatból születik.
Hanem védekezésből.

Van gyermek, aki azért tagad le mindent, mert retteg a következményektől, még akkor is, ha senki nem akarja bántani. Más azért mond valótlant, mert szeretne szerethetőbbnek, ügyesebbnek, „jobb gyereknek” tűnni. És vannak olyan gyerekek is, akik annyiszor csalódtak a felnőttekben, hogy egyszerűen nem bíznak abban, hogy az igazság mellett is biztonságban maradhatnak.

Sok nevelőszülő számára ez az egyik legnehezebb terület.

Mert fárasztó.
Mert könnyű személyes sértésként megélni.
Mert az ember szeretne bízni a gyermekben.

És közben ott van az a különös helyzet, amikor pontosan tudjuk, hogy a gyermek nem mond igazat, mégis azt látjuk rajta, hogy belül valójában szorong.

Ilyenkor nemcsak a viselkedést kell nézni, hanem azt is, hogy mit próbál vele elkerülni.

Félelmet?
Szégyent?
Büntetést?
Elutasítást?

A bizalom ezeknél a gyerekeknél lassan épül fel. Nagyon lassan. Sokszor évek munkája, mire egy gyermek elhiszi, hogy egy hiba után sem fogják elutasítani. Hogy lehet igazat mondani úgy is, hogy közben a kapcsolat megmarad.

És talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit a nevelőszülőség megtanít:
hogy a viselkedés mögött szinte mindig van egy történet.

Még akkor is, amikor elsőre csak egy újabb hazugságot látunk.