A szocializáció folyamata minden gyermek életében lezajlik. A kérdés, hogy ebben hol vannak az állami gondoskodásban élő gyermekek számára nehézségek, elakadások, és hogyan tudunk nevelőszülőként segíteni nekik ezek feldolgozásában.
A cél minden gyermek életében az, hogy felnőttkorukra a társadalomban ne peremhelyzetben éljenek, akik devianciákkal küzdenek, hanem képesek legyenek arra, hogy aktív, hasznos tagjai legyenek a társadalmunknak és életük során kiteljesedhessenek.

Szocializáció

A szocializációt meghatározzák a szociális képességeink, amik öröklött és tanult elemekből épülnek fel. Így nevelőszülőként komoly hatással lehetünk a ránk bízott gyerekek szociális képességeinek a kialakításában, illetve korrigálásában. A család mellett legalább ugyanekkora szerepe van az oktatási intézményeknek, illetve a
szűkebb-tágabb környezetünknek, amiben élünk. Hiszen minden emberi kapcsolat mintaként jelenik meg a gyermekek számára, akiknek a viselkedését lemásolva tanulják meg a társas viselkedés szabályait.

Minél később kerül egy gyermek családba, és minél több időt tölt intézetben, ez a tanulási folyamat annál inkább sérül. Hiszen nem a családi mintákat tanulja meg a gyermek, hanem valami egészségen más normák szerint tölti mindennapjait. Minután ezek a minták rögzülnek a személyiségében, az életkora előre haladtával egyre
nehezebb ezeket a folyamatokat átírni, újra tanítani. Azonban egyik életkorban sem lehetetlen küldetés.

Kötődés:

A kötődés lényege a bizalom, a támasz, a védelem, a segítés, alapja pedig a szeretet. Ha egy csecsemő életében hiányzik a biztos személy jelenléte, a kötődési képesség végérvényesen sérül. A gyermek kötődési zavarral fog küzdeni, ami egész életében minden kapcsolatában meg fog jelenni.

Fejleszthetőség:

Van kiút!

Ma már számos vizsgálat és kutatás alátámasztja, hogy a szociális kompetenciák fejleszthetőek. Ennek célja, hogy elősegítse az “önzés és önzetlenség” egészséges egyensúlyának megtalálását és működtetését.
Egy szociális készségfejlesztő programmal kapcsolatban Kontai Ildikó és Zsolnai Anikó arról számolt be, hogy egy két éves zeneterápiás keretben zajló fejlesztő programban résztvevő tanulók szociális képességei 52%-os fejlődést mutattak, míg a kontroll csoport tagjainál stagnálás volt megfigyelhető.

Amennyiben a ránk bízott gyermeknek gondjai vannak ezeken a területeken, érdemes számára keresni olyan programokat, ahol ezek a készségei fejlődhetnek.

Felhasznált irodalom:
Horváthné Moldvai Ilona: Gondolatok a szociális kompetenciákról, és fejlesztési
lehetőségéről a logopédia területén – megjelent Fejlesztő Pedagógia 2006/5. szám