A nevetés is lehet védekezés – különösen, ha a fájdalom túl sok.
A legtöbb ember a nevetést az örömhöz köti. De a nevelt gyermekeknél a nevetés néha egy teljesen más nyelvet beszél: a félelem, a szorongás vagy a feszültség nyelvét.
„Miért nevet ez a gyerek, amikor baj van?”
Elcsúszik valaki – és ő röhög.
Megsérti a testvérét – és vigyorog.
Leborít valamit – és elkezd vihogni.
Ez a viselkedés kívülről tiszteletlenségnek, érzéketlenségnek tűnhet.
De valójában egy mélyen gyökerező túlélési stratégia.
„A nevetés nála nem öröm volt, hanem pajzs. Ha zavarban volt, ha félt, ha nem tudta, mit csináljon – akkor vigyorgott. Eleinte idegesített. Aztán rájöttem: ez az egyetlen eszköze, hogy ne törjön össze.”
– egy nevelőszülő vallomása
Nevetni – hogy ne sírjon
A traumát átélt gyerekeknél a nevetés gyakran:
Zavar elrejtése – amikor nem érti a helyzetet, inkább nevet, mint kérdez.
Félelem elnyomása – mert ha sírna, lehet, hogy megbüntetnék.
Belső feszültség levezetése – hiszen nincs még szava a szorongásra.
A „nem érdekel” álarca – miközben belül épp darabokra esik.
A nevetés néha: segélykiáltás csendben
A felnőtt reakciója ilyenkor döntő lehet.
Mit NE mondjunk ilyenkor?
„Ez nem vicces.”
„Mi olyan mulatságos ebben?”
„Előbb-utóbb kikapsz ettől a vigyorgástól!”
Ezek elzárják az utat a megértés elől, és megerősítik: az érzések kimondása veszélyes.
Mit tehet a nevelőszülő?
Lásd a viselkedés mögötti érzést
– Kérdezz így: „Nevetsz, de mintha nem lenne minden rendben. Jól érzed magad?”Adj szavakat az érzelmeinek
– „Lehet, hogy ez most inkább ijesztő volt, mint vicces, igaz?”Maradj nyugodt, ne szégyenítsd meg
– A cél nem a nevetés leállítása, hanem a mögötte lévő érzés megértése.Engedd, hogy más módon is kifejezhesse magát
– Rajz, játék, közös beszélgetés segíthet letenni a „maszkot”.
Egy történet, amit máshogy is lehetett volna érteni
„Egyszer rajtakaptam, hogy eldugta a többiek csokiját. Megkérdeztem, miért, és csak vigyorgott. Már jött volna a dorgálás, de valami megállított. Csak annyit kérdeztem: »Mi lett volna, ha te nem kapsz?« Elhallgatott. Azt suttogta: »Akkor én sírtam volna. Így meg ők sírnak.« Aznap tanultam meg, hogy a nevetés mögött néha nagyon sötét dolgok vannak.”
Összegzés
Nem minden nevetés jelent örömöt.
Egy nevelt gyermek számára a nevetés gyakran páncél, nem ünneplés.
Ha ezt megértjük, és nem a viselkedést, hanem az érzést nézzük mögötte, lehetőségünk lesz kapcsolódni – nem fegyelmezni.
A legnagyobb ajándék az, ha a gyermek egyszer nem nevet, hanem őszintén megszólal:
„Most nem vagyok jól.”
Mert akkor már bízik annyira, hogy az érzéseit is hozhatja – nem csak a védelmeit.