Vannak élethelyzetek, amikor szükségünk van segítségre. Sok szülőben magától is felmerül a dilemma, hogy a gyermekének pszichológusi segítség kellene, mert ő maga, minden igyekezete ellenére nem tud segíteni rajta, de sokszor az utolsó lökést az óvodából, iskolából érkező jelzés adja meg, hogy valami nem stimmel a gyerekkel. De mikor forduljunk pszichológushoz gyermekünkkel? Erre kerestem ma a választ!
Czecz Fruzsinával a Gyerekkel vagyok blog bloggerével beszélgettem, aki tanácsadó szakpszichológus. Család és párkapcsolati szakirányon diplomázott és 6 éve foglalkozik gyerekekkel pszichológusként, miközben ő is két kisfiú anyukája.
Mikor keressünk pszichológust gyermekünknek?
A nehezebb út szülőként, amikor mi otthon semmilyen kirívó viselkedést nem tapasztalunk, és derült égből villámcsapásként ér bennünket a pedagógus jelzése, aki pszichológust tanácsol csemeténknek. Azonban ne felejtsük el, hogy otthon és az óvodai, iskolai helyzetekben teljesen más szituációkkal kell gyermekeinknek megküzdenie, emiatt simán lehet, hogy az otthon jól működő gyermekünk egy csoportos helyzetben már nem tud ugyan olyan jól megküzdeni a helyzetekkel. Értem ez alatt, hogy az óvó néni, tanító néni figyelme sokkal jobban megoszlik a gyerekek között, többet kell várni bizonyos helyzetekben, hogy szükségletei kielégülhessenek, alkalmazkodni kell, meg kell küzdeni esetleges kiközösítéssel, verbális vagy fizikai agresszióval a társai részéről.
Két külön szituációt különböztetnék meg és járnék most körbe: van, amikor az intézményben traumatitzálódik a gyermek, de van amikor a család működési zavara okoz kezelendő problémát.
Ha az intézményen belül érik a gyermeket olyan hatások, akár egy pedagógus, vagy óvodás, iskolás társ részéről, amiktől a gyermek sérül, akkor a pszichológusi konzultációk konklúziója az – miután a pszichológus a gyermeket leginkább ismerő pedagógussal is konzultált -, hogy a gyermeket csak abban az esetben tudjuk segíteni, ha másik osztályba, vagy intézménybe kerül át. Sok esetben ez a váltás felszabadítja és helyre billenti a gyermeket, mert a biztonságérzete helyre áll, nincs ott az a személy, aki a frusztrációját, szorongását okozta. Ha ez felmerül, ne késlekedjünk lépni gyermekünk érdekében!
Mikor gondoljunk erre?
Ha csak az óvodában, iskolában nem beszél, ha csak ott nem eszik, ha csak ott hány rendszeresen, ez jelzés érték azzal kapcsolatban, hogy az adott helyhez kötődik a frusztrációja.
És amikor a családban van a gond?
Ha a családi működés miatt fordul elő, hogy pszichológusra van szüksége a gyereknek, akkor sem kell a szülőnek saját magát ostoroznia, vagy szégyent éreznie. A gyerek állapota egy tükör arról, hogy a család éppen hol tart. És a pszichológus segít abban, hogyan tudnak rajta együtt változtatni, amiből a család is megerősödve kerülhet ki.
De nem mehetünk el szó nélkül a generációk problémái mellett sem, amikor egy-egy nagyszülő okozza a család számára a nehézséget.
Amikor egy új család születik, akkor saját működési rendszert alakítanak ki maguk számára, ami eltér mindkét hozott család mintáitól, mert nyilván a két hozott mintát ötvözik a fiatalok. Új egység lesznek, és ezt egyértelmű határokkal kell a külvilág felé kommunikálniuk, amit pedig a külvilágnak el kell tudni fogadni.
A probléma minden esetben abból fakad, ha ezt az egységet nem tudják elfogadni mások, és túlzott befolyást szeretnének maguk számára. Adhat tanácsot egy nagyszülő, de el kell tudnia fogadni, ha mégsem az ő tanácsának megfelelően nevelik az unokáját. Ennek hátterében sok esetben az a probléma húzódik meg, hogy a nagyszülő elakadt a saját gyerekének az elengedésében, és nem tud leválni róla. Azonban csak akkor tudnak a generációk egymással jól működni, ha minden alrendszer, azaz a nagyszülők, szülők és a gyerekek is a saját helyükön vannak. Ha valamelyik alrenszer nem tudja betölteni a saját helyét, és szerepét, akkor akarva, akaratlanul játszmahelyzetet teremt, és sok esetben nehéz kibogozni utólag, hogy szándékos rosszindulat, vagy a túlzott féltés okozta-e azt a fajta viselkedést, amitől a családi egység és harmónia felborult.
Milyen jelekre figyeljünk szülőként, amik jelzik, hogy baj van?
Fontos leszögezni, hogy egy tünet nem tünet. Azonban, ha azt tapasztaljuk, hogy
- Hirtelen viselkedésváltozás történik
- Hirtelen teljesítményromlást tapasztalunk
- Amennyiben egy krízishelyzeten ment át a család: lehet ez válás, de a a tesó érkezés is, vagy ha nem tudja feldolgozni a gyermek egy szeretett személy elvesztését
- Ha regressziót, azaz valamilyen visszafejlődést veszünk észre gyermekünknél. Például az eddig szobatiszta gyerekünk újra bepisil (de nem egyszer, hanem rendszeresen)
- Ha nekem, a szülőjének nem akar valamiről beszélni pl. válás után, hogy ő az apát is szereti, mert fél, hogy ezzel anyát megbántja
szóval ha ezek közül tapasztaljuk valamelyiket, vagy egyszerre többet, akkor ne késlekedjünk segítséget kérni.
Hogyan történik egy foglalkozás a pszichológusnál?
Legelőször mindig a szülővel történik egy konzultáció, ahol végigbeszéljük a gyermek addigi életútját. Mindent beleértve, a várandósság időszakától a mai napig való történéseket is. Ezután pedig megbeszéljük, milyen probléma miatt jelentkeztek a pszichológushoz.
Ezt követi néhány olyan alkalom, ahol a gyerekekkel életkoruknak megfelelően foglalkozik a pszichológus. Kicsikkel alkot, rajzol, fest vagy szerepjátékot játszik, amiben a pszichológus mint játszópartner vesz részt a gyerekkel, így a szerepjátékot tudatosan abba az irányba tereli, ami a gyerek problémájának a feldolgozásában nyújthat segítséget.
Ha szükségesnek érzi, konzultál a gyermek pedagógusaival is.
Iskolás gyerekek esetében már a beszélgetésé a fő szerep, de ezt általában nagyon élvezik, mert jólesik nekik, hogy 50 percen keresztül valaki csak velük foglalkozik, meghallgatja őket. Már az sokat segít, ha hangosan gondolkodnak. Amikor egy gyerek magának is összerakja, és hangosan kimondja azt, ami benne zajlik, az már részben segít neki önmagát is jobban megérteni.
Ezt az alkalmakat egy újabb szülői konzultáció követi, ahol a pszichológus összegzi a szülő számára a problémát és közösen keresik a megoldást. Nem egy esetben fordult már elő, hogy ezután a szülő vett részt pár alkalommal a pszichológus óráin, amik segítettek neki a szülői szerepét, az anyaságát, a saját elakadásait feldolgozni.
