„Nem kell semmi.”
„Nem vagyok éhes.”
„Nekem ez is jó így.”

Ezek a mondatok sokszor nem alázatot tükröznek, hanem egy mély, belső lemondást. A gyermek, aki soha nem kér semmit, nem azért teszi, mert nincs szüksége valamire – hanem mert megtanulta, hogy úgysem kapja meg. Ez a fajta viselkedés sokszor az elhanyagolás következménye, és nehezebben ismerhető fel, mint az agresszió vagy dühkitörés.

A lemondás mögötti gyermeki logika

A krónikus nélkülözés és a hosszú távú érzelmi, fizikai elhanyagolás hatására kialakulhat egyfajta „láthatatlanság-stratégia”.
A gyerek azt tanulja meg: ha nem várok semmit, nem is csalódhatok. Ez egy fájdalomcsillapító mechanizmus.

„Otthon, ha kértem valamit, csak kinevettek. Vagy azt mondták: minek neked? Aztán inkább már nem is kértem semmit. Jobb volt úgy.” – egy 13 éves lány.

A tipikus jelek:

• A gyerek nem kéri a jussát, nem áll ki magáért.

• Másoknak odaadja az ételét, ajándékát – maga helyett.

• Nem tudja megfogalmazni, mit szeretne, mire vágyik.

• Nehezen választ, ha több opció közül kell döntenie.

Miért fontos, hogy újra merjen kérni?

A kérés az önértékelés egyik alapeleme. Aki nem mer kérni, az mélyen belül úgy érzi:
nem érdemli meg, hogy törődjenek vele.

A nevelőszülői gondoskodás egyik kulcsa, hogy újra visszaadjuk a gyermeknek a jogot a vágyásra, a szükségletek kifejezésére, és megmutatjuk: van, aki figyel rá, és szívesen ad.

Mit tehet a nevelőszülő?

1. Ne várj az első kérésre – kínálj választási lehetőséget!
   „Kérsz egy almát vagy egy narancsot?”
   Így a gyermek megtapasztalhatja a kontrollt, anélkül hogy kérnie kéne.

2. Ismerd el a legapróbb próbálkozást is.
   „Nagyon örülök, hogy elmondtad, mit szeretnél vacsorára. Ez segít nekem is.”

3. Tartsd be, amit ígérsz – így lesz hiteles a bizalom.
   Ha a gyerek egyszer kifejezi, hogy szeretne valamit, fontos, hogy ne maradjon válasz nélkül – még akkor is, ha nemet kell mondani.

4. Tarts szem előtt: a kérés nem követelőzés.
   Egy gyereknek meg kell tanulnia, hogy kérni emberi dolog – és nem jár érte szégyen.

Egy történet végén

„Amikor először megkérdeztük, mit szeretne szülinapjára, csak megrázta a fejét. Aztán két nap múlva odajött, és suttogva mondta: »Lehet, hogy egy narancssárga pohár.« És azóta csak abból iszik.” – egy nevelőszülő megható emléke.

Összegzés

A gyermek, aki soha nem kér, valójában nem lemondott, hanem csalódott. A legnagyobb ajándék, amit adhatunk neki, az az élmény, hogy van olyan felnőtt, aki észreveszi, meghallja és válaszol. Hogy lehet újra bízni, kérni – és megkapni.