– 1. levél –
Kedves Valakim!
Még nem merlek megszólítani. Valahogy itt vagyok ezen az idegen helyen, de még nem tudom, jó lesz-e nekem. Próbálok néha nem lélegezni vagy egyszerűen csak elmerülni valami langyosban, hogy megtudjam, valóban vagyok-e. De már eldöntődött, az utam elkezdődött, csak te még nem sejted. Könnyű vagyok, mosolytalan. Néha látom a gondolataid, vagy csak érzem őket, nem tudom eldönteni.
– 2. levél –
Kedves Főbérlőm!
Szeretném, ha tudnád, hogy nem szándékosan okozok neked rosszat. Nincs beleszólásom tegnapjaidba, de a holnapjaidat igyekszem boldoggá tenni. Nem azért, mert ez a feladatom, hiszen nem is kértem én semmiféle küldetést. Amikor választani kellett, biztosan tudtam, hogy te majd örülni fogsz nekem. Barna hajad és simogató nevetésed azonnal a szívembe költözött. Bár az még igen kicsi, neked találtam helyet benne. Remélem, lassan te is készíted a fészket az enyémnek.
– 3. levél –
Drága Z!
Láttam a tükörben az arcod. Nem merted elhinni. Mégis olyan melegség öntött el, hogy én megéreztem. Próbáltam a tudtodra adni, számítok rád. Ez elég rosszul sikerült, mert mostanában minden apróság miatt elsápadsz, megszédülsz. A fürdőszobai fények átragyogtak a hajszálaid közt és tétova bizonyossal megpördültél a tükör előtt. Aztán legyintettél, beleszuszakoltad magad a farmerodba, ami ruganyosan ölelte körül a csípőd. Fellélegeztél és felkapva a piros lakktáskádat, lefutottál a lépcsőn. A késő őszi szél belekapott a hajadba. Tetszettél.
– 4. levél –
Kedves Kuckótulajdonosom!
Kicsit többet mozgok, mert már nagyon élvezem, hogy játszhatok. Figyellek téged, és amikor majdnem hozzám érsz, tudom, szeretni fogsz. Én egyelőre csak jelzem neked, hogy megvagyok, ficánkolok. Kis halacskád már tudja, hogy a tenger nem végtelenül nagy, de ezt nem is bánja. Egyik nap, amikor sírtál, próbáltalak volna megölelni, de nem ment. Nem értettem, mi bánt. Ezt majd később megkérdezem tőled, addig elrakom a millió kérdéssel együtt, amivel hozzád készülök. Várj rám türelemmel és kérlek, ne sokat sírj, mert olyankor bennem is fáj a szíved.
– 5. levél –
Mucikám!
Így hívsz. Ez csiklandozza a szemem. Látom, ahogy a tükörrel nem vagy barátságban. Néha puffogsz. Úgy vizsgálod magad, mintha azt hinnéd, egyik reggel arra ébredtél, akváriummá változtál.
Én csodálatosnak látlak. Akkor is, ha mértéktelenül sokat eszel, vagy literszámra iszod a narancslét. Legjobban akkor örülök, amikor nevetsz. Krumplipucolás közben, megint pityeregtél, mert a bokád olyan, mint egy vizes flakon. Egy másik nő kikacagott, én meg nem értettem, miért baj ez. A lábad szép, a tekinteted lágy. A legjobban a hangod színét szeretem. Ahogy este, lefekvés előtt elsuttogod: Jó éjt, Mucikám!
– 6. levél –
Kedves Anyi!
Még nem sejted, de így foglak hívni. Puha vagyok és hajlékony, de azért egyre bátrabb utakat teszek meg a saját kis óceánomban. Ha kinyújtom a kezem, elérem a partot, lábammal toppantok nagyokat, azt úszom egy kört. Nagyon jó nekem!
– 7. levél –
Édes Anyukám!
Én nem értem, mi történik, de egyre kevesebb helyem lett a fickándozásra. Lassan az úszásról is le kell mondanom. Te viszont egyre többet nevetsz, bár annak nem nagyon örültem, amikor a villamoson hosszan álldogáltál. Bámultad a rohanó embereket a rohanó világgal együtt. De mi ketten egyek voltunk békében és a türelmetlenségben.
– 8. levél –
Anyaaa!
Nem akarok panaszkodni, mégis muszáj. Lassan nem jó már nekem idebenn. Tegnap a bútorüzletben megint sírtál. Pedig csak egy csipkés ágyat nézegettél. Nekem nem tetszett, ezért fellélegeztem, amikor megértetted a jelzésem. Jól működik köztünk a kommunikáció, bár még nem tudtam megmutatni neked, hogy az arcom a tied hallatán rózsaszínű ködbe takarózik.
– 9. levél –
Édes Anya, Anyuci, Anyuka és Minden!
Elég volt. Ki akarok innen jutni. Már semmit nem élvezek itt benn. Végleg eltűnt a tágas tér, focizni sem lehet, ahogy eddig.
fotó: Pinterest
