A nevelőszülőség egyik legnehezebb kérdése az identitás:
„Ha nem én vagyok az anyja/apja, akkor ki vagyok neki?”

A mindennapokban anya- és apaszerepet töltenek be: etetnek, altatnak, vigasztalnak, születésnapot szerveznek. Mégis, a társadalmi és jogi keretek újra és újra emlékeztetik őket: nem ők az „igazi” szülők. Ez a kettősség sokszor belső konfliktust és identitásválságot szül.

Miért nehéz a nevelőszülői identitás?

1. Szülőként él meg mindent, de jogilag nem az.
   Nem ő dönt az iskoláról, nem ő határozza meg a hosszú távú jövőt.

2. A „nem igazi szülő” bélyege.
   Sokszor a környezet is hangsúlyozza: „Ő csak a nevelőanyja/nevelőapja.”

3. A láthatatlan szerep.
   A gyermek életében sokszor ő a legfontosabb felnőtt, de a hivatalos dokumentumokban szinte alig látható.

Nemzetközi tapasztalatok

• USA (National Foster Parent Association):
  Széles körű felmérések szerint a nevelőszülők több mint fele számolt be arról, hogy bizonytalannak érzi magát a szerepében. Gyakran küzdenek azzal az érzéssel, hogy „pótmegoldásnak” tekintik őket.
  (Forrás: NFPA, 2020)

• Egyesült Királyság:
  Tanulmányok szerint a nevelőszülők identitásának megerősítését nagymértékben segíti a képzés, a szakmai támogatás és a közösségi elismerés.
  (Forrás: Kirton, 2013 – British Journal of Social Work)

Hogyan lehet erősíteni a nevelőszülői identitást?

1. Elfogadni a kettősséget.
   Igen, nem én vagyok a vér szerinti szülő – de most én vagyok a biztonság és szeretet forrása.

2. Közösséghez tartozás.
   Nevelőszülői támogató csoportok segíthetnek abban, hogy ne érezze magát egyedül a dilemmáival.

3. Pozitív megerősítés a környezettől.
   Amikor a társadalom, a szakemberek és a családtagok elismerik a munkáját, az segíti a stabil identitást.

4. A gyermek visszajelzései.
   Egy ölelés, egy rajz, egy „szeretlek” sokszor többet ér minden hivatalos elismerésnél.

Egy nevelőszülő vallomása

„Sokáig zavart, amikor azt mondták: nem vagyok az igazi anyja. Aztán rájöttem, hogy amikor éjjel felriad, engem hív. Amikor valami jó történik, nekem mutatja először. Lehet, hogy a papírok szerint nem vagyok az anyja – de a szívében igenis az vagyok.”

A nevelőszülői identitás folyamatos egyensúlyozás a biológiai és a lelki szülőség között.
Az igazi kérdés nem az, hogy „kié a gyermek”, hanem az: ki van mellette, amikor a legnagyobb szüksége van valakire.
És ebben a nevelőszülők pótolhatatlan szerepet töltenek be.