A félév vége sok családban feszültséget hoz. Jegyek kerülnek a bizonyítványba, értékelések hangzanak el, és óhatatlanul megjelenik a kérdés:
„Ez elég?”
Nevelőszülőként ez az időszak különösen érzékeny lehet. Nemcsak a gyermek eredményeit látod, hanem azt az utat is, amit idáig megtett.
A félévi jegy pillanatkép, nem összegzés
A félévi értékelés egy adott időszak eredményeit mutatja meg, de nem írja le teljes egészében a gyermek fejlődését.
Nem látszik benne:
mennyit változott érzelmileg,
mennyit tanult meg alkalmazkodni,
mennyivel lett nyugodtabb, együttműködőbb,
mennyi energiát tett bele a mindennapokba.
Különösen igaz ez azokra a gyerekekre, akik korábban bizonytalan, megterhelő élethelyzetekből érkeztek.
A teljesítmény nem csak tanulmányi kérdés
A nevelt gyermekeknél a tanulás szorosan összefügg az érzelmi állapottal.
Ha a gyermek:
biztonságban érzi magát,
mer kérdezni,
nem fél a hibázástól,
el tudja viselni a kudarcot,
akkor olyan alapokat épít, amelyek később a tanulmányi eredményekben is megjelennek – még ha ez most nem is látványos.
Mit érdemes most észrevenni?
Félévkor érdemes nem csak a jegyekre figyelni, hanem arra is, hogy:
eljár iskolába,
végigcsinálta a félévet,
fejlődött a figyelme vagy az együttműködése,
van tanára, akihez kapcsolódik,
mer beszélni az iskolai élményeiről.
Ezek mind valódi eredmények, még ha nem is számokban mérhetők.
Mit tehet ilyenkor a nevelőszülő?
Ne emeld túl magasra a tétet: a félévi bizonyítvány nem ítélet.
Ismerd el az erőfeszítést, ne csak az eredményt.
Segíts értelmezni a visszajelzéseket: mi az, ami már jól megy, és mi az, amin még dolgozni lehet.
Erősítsd meg a gyermeket abban, hogy a jegyek nem határozzák meg az értékét.
Összegzés
A félévzárás fontos mérföldkő, de nem végállomás.
A nevelt gyermekeknél a fejlődés sokszor csendes, lassú és hullámzó, mégis valós.
Ha a gyermek érzi, hogy mellette állsz, akkor a legfontosabb feltétel már adott ahhoz, hogy a következő félévben is tovább tudjon haladni – a saját tempójában.
