A gyász és veszteség feldolgozása a biztonságos kapcsolatban.
A gyermekek, akik nevelőszülőkhöz kerülnek, gyakran hatalmas veszteségeket hordoznak:
a vér szerinti család elvesztését,
a bizalom elvesztését,
saját magukba vetett hit elvesztését.
Mégsem sírnak.
Vagy ha igen, akkor dühben, haragban, elutasításban, nem pedig egy megnyugtató ölelésben.
Amikor először engedi, hogy valaki vigasztalja, az azt jelenti:
„Most már elhiszem, hogy van helye az érzéseimnek.”
Miért fontos, hogy a gyermek sírhasson egy nevelőszülő ölében?
A sírás a trauma feldolgozásának első lépése.
De ez nem történhet meg addig, amíg a gyermek nem érzi magát biztonságban.A sírás megosztása bizalmi aktus.
Nem csak az érzelmek kiadása, hanem annak kockázata, hogy a másik nem él vissza ezzel a sebezhetőséggel.A vigasztalás elfogadása azt jelzi: „Elhiszem, hogy nem fogsz cserbenhagyni.”
Ez a kapcsolódás egyik legfontosabb állomása.
Mi történik ilyenkor a nevelőszülő szívében?
Egyszerre öröm és fájdalom.
Öröm, mert a gyermek végre mer kapcsolódni.
Fájdalom, mert a sírás mindig egy mélyen hordozott sebet tár fel.
A nevelőszülő ilyenkor csak jelen van. Nem oldja meg a problémát, nem ad instant megoldást. Csak tartja a gyermeket, amíg ő átsírja magát a bizalmatlanságból a bizalomba.
Hogyan támogatható a gyermek a gyászfolyamatban?
Tartsd tiszteletben a gyász tempóját.
A sírás nem „fejlődési lépcső”, hanem belső érési folyamat.Légy elérhető – de ne tolakodó.
Néha a gyermek a sarkadból figyel, mielőtt az öledbe mer ülni.Adj szavakat az érzéseknek, ha ő még nem tudja megfogalmazni.
„Látom, hogy most nagyon nehéz.” vagy „Itt vagyok, ha sírni szeretnél.”Ne akard „gyorsan túl lenni” a síráson.
A gyász nem záróvizsga, hanem ciklikusan visszatérő folyamat.
Egy történet, ahol a könnyekből kapcsolat lett
„Egy este a mese után csak csendben kuporgott a fotelban. Odamentem, megérintettem a vállát, és ekkor kirobbant belőle minden. Odabújt, sírt, és csak annyit mondott: ‘Miért nem kellettem az anyámnak?’ Nem tudtam válaszolni. Csak tartottam őt. És aznap este valami megváltozott.”
A nevelőszülő ölében kisírt könnyek nem gyengeséget, hanem a kapcsolat erősödését jelentik.
Ezek a pillanatok adják vissza a gyermeknek a hitét abban, hogy az érzéseinek van helye, és hogy van, aki megtartja őt a legnehezebb pillanatokban is.
