Abúzusnak nevezhetünk minden olyan traumatikus élményt, tapasztalatot, melyet egy másik személy szándékosan okoz valakinek. A gyermekbántalmazásnak három főbb típusát különböztetjük meg.

A fizikai bántalmazás a szándékosan okozott vagy meg nem akadályozott sérülések, szenvedések megelőzésének hiányát jelöli. Az érzelmi bántalmazás magába foglalja a gyermek érzelmi elhanyagolását, folyamatos sértegetését, megalázását, megfélemlítését, az érzelmi kötődés mellőzését. A szexuális abúzus nem csupán a szexuális kontaktust, érintést jelenti, hanem az érintés nélküli bántalmazást is (például a pornográf tartalmak mutatása gyermekeknek, a gyermekek szexuális töltetű fényképezése). Szexuális bűncselekményt vagy fizikai bántalmazást az esetek túlnyomó részében nem idegenek, hanem rokonok, ismerősök követnek el a gyermekek ellen – tehát olyan személyek, akikben a gyermek megbízik és akikhez érzelmileg kötődik. Családon belüli erőszak vagy szexuális abúzus esetében különösen nehéz a helyzet egyértelmű felismerése, ugyanis maga a család akadályozza, hogy a bántalmazás tényére fény derüljön – ami végül az esetek többségében az egészségügyi ellátórendszeren és gyermekvédelmi hatóságokon keresztül valósul meg.

Szexuális abúzusra utalhatnak a következő jelek:

• család elszigeteltsége, kevés kapcsolat a külvilággal (az abúzus eltitkolásának érdekében)
• gyermek fizikai és pszichés kimerültsége
• az evés visszautasítása, az evési szokások hirtelen megváltozása
• felnőttektől való félelem
• a gyermek korának nem megfelelő, erősen kihívó jellegű viselkedés, erotikus mozdulatok ismételgetése, szexuális játékok kezdeményezése
• tisztaságmánia: a gyermek megpróbálja magáról lemosni a szennyet, amit más rakott rá
• értéktelenség- és ürességérzés
• testi tünetek: viszketés, fájdalom, sérülés a nemi szervek környékén; hirtelen súlycsökkenés- vagy növekedés; visszatérő húgyuti gyulladások, alhasi fájdalom, nemi betegség, szájüregbeli sérülések

Fizikai bántalmazás esetén a következő jelekre lehetünk figyelmesek:

• verés nyomai a gyermek testén
• nem baleseti jellegű sérülések többszöri előfordulása
• zúzódások a test különböző pontjain, spirális végtagi törések, bordatörés
• a gyermek történetének szó szerinti egyezése a szülőével, vagy éppen ellentmondásos történetek a sérülés keletkezésére vonatkozóan
• a környezettől való érzelmi elfordulás, zárkózottság
• agresszió, deviáns viselkedés
• depresszív tünetek, autoagresszió (pl. hajtépés, önsértés)
• fizikai érintéstől való megrettenés, elhúzódás

Van néhány olyan viselkedéses, illetve pszichés jellegű tünet, amelynek fennállása mind szexuális, mind fizikai bántalmazásra utalhat. Ezek a következők:

• félénkség, túlérzékenység
• bizalmatlanság a felnőttekkel szemben
• fizikai kontaktus kerülése, visszahúzódás az érintéstől, testi kapcsolat kerülése olyan személyekkel is, akikhez eddig gondolkodás nélkül odabújt
• kifejezéstelen arc, üres tekintet, szemkontaktus hiánya
• szorongás, szomorúság, közömbösség
• korábbi életkorra jellemző viselkedés újbóli megjelenése (regresszió), pl.: ujjszopás, ágybavizelés, gügyögés
• alvászavar, rémálmok
• iskolai teljesítmény romlása

Mit tehetünk a gyermekért?

• A rágalmazás elkerülése, a kételyek eloszlatása érdekében győződjünk meg arról, hogy az általunk észlelt jelek valóban utalhatnak-e szexuális abúzusra. Attól függően, hogy kinek tűnnek fel az abúzusra utaló jelek, javasolt felvenni a kapcsolatot egyes személyekkel: például a védőnővel, háziorvossal, illetve olyan illetőkkel, akik közelebbről ismerhetik a családot (pl. óvónő, a gyermek osztálytársainak szülei, stb.)
• Amennyiben a tőlünk telhető módon megbizonyosodtunk a szexuális abúzus és/vagy fizikai bántalmazás gyanújának fennállásáról, jelezzük a gyermekvédelmi szolgáltatást nyújtó intézmény felé!
• Fontos, hogy komolyan vegyük a bántalmazásra utaló jeleket, és higgyünk az áldozatnak. Amennyiben a bizalmába fogadott és megosztja a történteket, ne kicsinyítsük le annak jelentőségét.
• Az áldozatnak mindenekelőtt stabilitásra és érzelmi támaszra van szüksége. Fontos, hogy mielőbb segítséget kapjon szakembertől, hiszen a trauma feldolgozása hosszú folyamat, egyetlen beszélgetés hatására nem tűnik el nyomtalanul.
• További információt és segítséget találhat a muszajmunkacsoport.hu oldalon, mely a gyermekkori szexuális abúzus áldozatainak nyújt segítséget, továbbá a nane.hu oldalon és a NANE Egyesület segélyvonalain, valamint a Kék Vonalnál.

Írta: Lénárt Anna és Töröcsik Anett

Felhasznált irodalom:

Kuritárné Szabó Ildikó, Tisljár-Szabó Eszter (szerk.) (2015) Úgy szerettem volna, ha nem bántottak volna –A családon belüli gyermekkori traumatizáció: elmélet és terápia, Oriold és társai Kft.

NANE Egyesület (2016). Gyerekek elleni szexuális visszaélés. Tények, megelőzés, támogatás. Budapest.

Visontai-Szabó, K. (2021). A családon belüli erőszak jeleinek felismerése. MED ET JUR, 12(12. sz. különszáma), 9-14.