Előkerülnek a díszek, készül az adventi koszorú, a konyhából sütemény illata száll. A felnőttek szeretnének meghitt pillanatokat teremteni, a gyermek pedig egyik nap lelkesen készülődik, másnap egy apróság miatt elsírja magát. Talán nem akar részt venni a közös programban, vagy éppen akkor kérdez a vér szerinti családjáról, amikor mindenki más ünnepi hangulatban van.
A nevelőszülő ilyenkor elbizonytalanodhat: túl sok a program? Valami rosszat mondtunk? Hogyan tehetnénk széppé számára ezt az időszakot?
Az advent többféle érzésnek is helyet adhat. Az öröm és a kíváncsiság mellett megjelenhet a hiány, a bizonytalanság vagy a szomorúság. A közös készülődésben ezekkel az érzésekkel együtt is kapcsolódhatunk egymáshoz.
Minden gyermek hoz magával valamit az ünnepbe
A nevelőszülői családnak rendszerint megvannak a maga szokásai. Mikor díszítünk, milyen süteményt sütünk, hogyan gyújtunk gyertyát, melyik mesét olvassuk el esténként. Ami a család tagjainak ismerős és megnyugtató, az az újonnan érkező gyermek számára még idegen lehet.
Neki is lehetnek ünnepi emlékei. Egy dal, egy étel, egy régi dísz vagy egy közös pillanat, amelyre szívesen gondol. Más emlékek fájdalmasak lehetnek, és előfordulhat, hogy kevés kiszámítható ünnepi tapasztalata van.
Érdemes kíváncsian, elvárások nélkül közeledni ahhoz, amit magával hoz.
„Volt olyan étel, amit ilyenkor szerettél?”
„Van olyan dal, amit szívesen meghallgatnál?”
„Szeretnél mesélni arról, nálatok milyen volt a karácsony?”
A kérdések után hagyjunk lehetőséget a hallgatásra is. Lehet, hogy most még nem szeretne beszélni, később viszont magától felidéz valamit.
Mutassuk meg, mire számíthat
Az adventi időszakban sok minden eltérhet a megszokottól. Ünnepségek, vendégek, vásárok, óvodai vagy iskolai programok követik egymást. A felnőttek elfoglaltabbak, az esti lefekvés későbbre csúszhat, a lakás is átalakul.
Segíthet, ha előre beszélünk a közelgő eseményekről. Kik jönnek hozzánk? Hová megyünk? Mi fog ott történni? Mikor indulunk haza?
A kisebb gyermekekkel képes naptárban is jelölhetjük a fontosabb alkalmakat. Nem szükséges az egész hónapot egyszerre áttekinteni: néha elég a következő napot vagy a hétvégét elmagyarázni.
A megszokott kapaszkodókat közben érdemes megőrizni. Az esti mese, az ismerős reggeli sorrend vagy a közös vacsora az ünnepi készülődés idején is helyet kaphat.
Hagyjunk üresen is estéket
Könnyű úgy érezni, hogy minél több él
