Egyre több kutatás lát napvilágot arról, hogy a gyerekek belső hangjává válik az, ahogyan a felnőttek beszélnek vele, és ez az egész életében elkíséri.

Mi az a belső hang?

Ha egy számára ismeretlen szituációba kerül, mit fog gondolni magáról: “Meg tudom csinálni!”, vagy “Én erre nem vagyok képes.” Ez attól függ, hogy gyerekkorában milyen impulzusokat kapott, hogy a környezetében levő felnőttek megerősítették, és biztatták, vagy inkább negatív jelzőkkel illették.

A nevelőszülőkhöz érkező gyerekek komoly szeretethiánnyal, és rendszerint negatív énképpel rendelkeznek, hiszen egész addigi életükben nem támogató, építő közegben nevelkedtek. Nevelőszülőként egyik feladatunk, ezt a belső hangot átprogramozni.

De hogyan kezdjünk bele?

Íme 3 pont, ami segíthet:

1. Kell a sikerélmény

Keressünk olyan tevékenységeket, amikben tehetséges a gyermek. Mert mindenki tehetséges valamiben. Vagy sportban, vagy zenében, vagy a rajz készségében, vagy valami másban. Nem az a lényeg, hogy miben tehetséges, hanem, hogy valamiben az!
Fektessünk időt ennek megtalálására, és támogassuk ebben, adjunk neki erre időt, hogy ezt a tevékenységet elmélyülten végezhesse.

2. Vonjuk be közös tevékenységekbe

Mindig az életkori sajátosságokat figyelembe véve bízzunk rá feladatokat. Először mutassuk meg neki, hogyan kell, majd engedjük meg, hogy ő csinálja. És ha sikerül neki, akkor ne felejtsük el megdicsérni, hogy ügyes volt.

3. Hallgassuk végig

Ha eddig olyan közegben élt, ahol azt hallotta, hogy teher, nyűg, és elzavarták, hogy ne legyen láb alatt, akkor a bizalom első lépése részéről az, hogy el akar neked mondani valamit: legyen az bármi, számodra bármilyen jelentéktelennek tűnő dolog.
Hallgasd végig, ezzel érezni fogja, hogy fontos neked, hogy megbízhat benned, hogy valaki rá is kíváncsi, és így hamarosan a lényeges, esetleges traumatikus dolgait is meg fogja osztani veled.