A nevelőszülőség kívülről sokszor romantikusnak tűnik: „milyen szép, hogy befogad egy gyermeket.”
Belülről azonban ez egy érzelmi hullámvasút – egyszerre hivatás, szolgálat és próbatétel.
Mert vannak napok, amikor a gyerek dühös, bezárkózik, visszabeszél, és minden apró eredményért küzdeni kell.
És vannak napok, amikor a nevelőszülő is elfárad, elbizonytalanodik, és csendben megkérdezi magától:
„Jól csinálom? Elég vagyok neki?”

A mindennapok valósága – nem idealizált képek

• Egyes gyerekek hónapokig nem engedik, hogy megérintsék őket.

• Mások az iskolában agresszívak, otthon pedig túlságosan alkalmazkodóak.

• Vannak, akik minden nap újra „tesztelik” a határokat, hogy vajon meddig tart a szeretet.

Ezek a helyzetek nem a nevelőszülő hibáját, hanem a trauma utórezgéseit tükrözik, és aki ezt megérti, már félúton jár az elfogadás felé.

Mi segíthet a nehéz napokon?

1. Reális elvárások
   A nevelt gyermek nem egyik napról a másikra változik meg. A gyógyulás nem sprint, hanem maraton.

2. Támogató közeg
   Egy megértő szakember, szupervizor vagy más nevelőszülő meghallgatása sokszor többet ér, mint száz tanács.

3. Önmagunk iránti együttérzés
   Néha a legfontosabb mondat, amit kimondhatunk: „Ma ez volt, és ez is elég.”

4. Humor és rugalmasság
   A nevelőszülők gyakran mondják: „Ha nem tudunk néha nevetni, akkor sírnánk egész nap.”
   A nevetés a túlélés egyik legjobb eszköze.

Nemzetközi tapasztalatok

• Egyesült Királyság (Fostering Network, 2022):
  A nevelőszülők 70%-a számol be arról, hogy a legnagyobb kihívás nem a gyerek viselkedése, hanem a saját érzelmi kimerültségük.
  A közösségi támogatás és a szakmai elismerés a legfontosabb védőfaktor.

• Hollandia (Van der Kolk, 2019):
  Azok a nevelőszülők, akik megtanulják a trauma-tudatos megközelítést, nemcsak hatékonyabbak, hanem kevesebb kiégést is tapasztalnak.

Egy nevelőanya vallomása

„Van, hogy ordít, van, hogy sír, van, hogy semmit nem mond. Én meg csak ott ülök, és arra gondolok: ez is szeretet. Nem szép, nem könnyű, de valódi. Mert a szeretet néha nem mosoly, hanem kitartás.”

A nevelőszülőség nem a hibátlan emberek hivatása – hanem azoké, akik napról napra újrakezdik, még ha fáradtak is. A nehéz napok nem kudarcot jelentenek, hanem azt, hogy valaki még mindig próbál, még mindig hisz.
És minden ilyen nap egy újabb lépés a gyermek gyógyulása – és a nevelőszülő megerősödése – felé. 💙