Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a nevelt gyermekek összetett viselkedése mögött milyen okok húzódnak meg – és azt, hogy a gondozóik hogyan tudnak támogatást nyújtani számukra ennek leküzdésében.Az a tapasztalat, hogyha egy nevelt gyermek “rosszul” viselkedik, a környezete ezt általában elintézi annyival, hogy elkönyveli egy kezelhetetlen, szemtelen gyereknek.
A körülötte levők hamar ítélelet mondanak felette, és bele se gondolnak, hogy mennyi minden húzódhat meg ennek a fajta viselkedésnek a hátterében, Talán túl nagy energiát igényelne egy problémát okozó gyermek felé együttérzéssel közeledni, és meglátni azt, hogy ez a viselkedés, nem feltétlenül az ő hibája. Hogy nem őt kell okolni és végképp nem szabadna büntetni érte, hiszen ő maga az első számú elszenvedője a kialakult helyzetnek. Nem magától választotta ezt a viselkedést, hanem rajta kívül álló okok miatt vált ilyen “problémássá”.
Mik lehetnek ezek a rajta kívül álló okok?
Minden nevelt gyermek magában hordoz traumatikus élményeket. Ezeknek a száma és a mélysége eltérő lehet, de mindegyikükben ott vannak. A már egészen kis kortól jelen levő traumatikus élmények pedig befolyásolhatják az agy és az idegrendszer fejlődését, valamint negatív hatással lehetnek az érzelmek feldolgozásának a képességére is. A nem a saját családjukban felnövő fiatalok között gyakran előfordul, hogy dühösnek vagy szomorúnak érzik magukat, de más érzelemmel nem is igen tudnak azonosulni.
Olyan dolgokon mennek keresztül, amiket még egy szerető, támogató háttérrel is rendkívül nehezen tudnának feldolgozni. Ám legtöbbször magukra is vannak hagyva éppen a legnagyobb veszteségek feldolgozásával, amit ráadásul egészen kis koruktól kezdve tapasztalnak meg. Mivel nem tudnak nevet adni sem a fájdalmukak, a veszteségüknek, megfelelően kezelni sem képesek az érzelmeiket. A felszínen megjelenő “szemtelenségük” tehát nem szándékos rosszindulat következménye, hanem a lelkük mélyén felgyülemlett sok, kezeletlen fájdalom
leképeződése a viselkedésükben.
Hogyan segíthetik a nevelőszüleik ezeket a gyermekeket?
Sok türelemmel
Nevelőszülőként mindig fontos szemünk előtt tartanuk, hogy ezek a gyermekek azért vannak nálunk, mert a szüleik valamilyen formában cserben hagyták őket. Még ha önhibájukon kívül kellett is lemondaniuk a gyermekük neveléséről, a gyermek mégis úgy éli meg, hogy cserben hagyták a szülei. Vagy nem is ismerte őket, vagy később
kellett valamiért elszakadnia tőlük. De minden esetben sérült a szülők felé való ősbizalom, ami minden más bizalom alapja. Ha egy gyermeknek az az alapvető megtapasztalása, hogy a szülei elhagyták, akkor nagyon nehéz számára igazán megbízni bárkiben is. A múltban beleégett tapasztalatok miatt nehezen tudja csak elhinni, hogy bárhol is biztonságban van.
Nevelőszülőként tehát megértéssel, türelemmel és kitartással kell fordulnunk ezekhez a gyermekekhez, és nem szabad magunkra vennünk, ha elutasító viselkedéssel találkozunk a részükről, vagy ha lassan épül csak a bizalmuk felénk.
Nyílt kommunikációval
Fontos, hogy segítsünk megérteni a gyermek számára a saját érzelmeit, és hogy mi okozza a rossz viselkedését. Ne büntetéssel akarjuk leszoktatni a helytelen viselkedésről, hanem igyekezzünk átbeszélni vele a helyzeteket. Ha például egy nevelt gyereket büntetésből beküldenek egyedül a szobájába, akkor azt ő egy újabb elutasításként élheti meg. A nevelt gyermekek sajátos tapasztalataikból adódóan eltérően reagálhatnak egy-egy nevelési módszerre, mint a saját családban nevelkedő gyermekek. Ott lehet bennük az az alapvető félelem is, hogy ha valami elromlik otthon, újra költözniük kell.
Négy kulcsszó segíthet a nevelőszülők részéről a nevelt gyermekükhöz való a helyes hozzáállás gyakorlásában: játékosság, elfogadás, kíváncsiság és együttérzés. Nagy segítséget jelenthet a fiatal számára, ha a nevelőszülője segít szavakba önteni számára az érzéseit figyelmes kommunikációval.
Érzelmi kapcsolódással
Nevelőszülőként tegyünk meg mindent, hogy a nálunk nevelkedő gyermekek tisztában legyenek azzal, hogy mennyire fontosak nekünk, és mennyire törődünk velük. Mondjuk is el nekik, hogy akkor is sokat gondolunk rájuk, amikor éppen nincsenek a közelünkben.
Egy nevelőszülő egy kis szivecskét rajzolt a saját kezére és a nevelt lányának a kezére is. Azt mondta a kislánynak, hogyha éppen nincsenek is együtt, bármikor megérinthetik a szívet a kezükön, és akkor a másik tudni fogja, hogy
gondoltak rá. A kislánynak ez nagyon tetszett!
Szeretetteljes szavakkal
Sok múlik azon is, hogy a nevelőszülő mit közvetít az általa használt kifejezésekkel a nevelt gyermeke számára. Érdemes tudatosan odafigyelni arra, hogy nevelőszülőként a szavainkon keresztül is éreztessük a nevelt gyermekünkkel, hogy ő is a család része. A családod az ő családja is, az otthonod az ő otthona is.
